Volt egyszer egy... .... Móka :)

Elmúlás

2012-02-05T13:17:00.000-08:00

Sajnos a családunkból távozott egy nagyon fontos ember, apukám édesapja, vagyis a nagyapám. Hirtelen jött a halála, és mindannyiunknak rettentően hiányzik. Az elmúlt napok eseményei is erről szóltak. Csütörtökön még vidámon kint forgattuk a nagyimmal a Mollys homeagi videót, sajnos a nap nem végződött ilyen önfeledt hangulatban.

De sajnos ezzel meg kell tanulni együtt élni. Mondják: ez az életrendje; de attól még fáj és rossz ha egy szeretett ember nincs többé.

Hogy ezt miért is írom ide. Nos csupán azért, mert Molly is nagyon szerette őt és viszont. Még emlékszem kicsi volt a Móka, és mentünk nagyapámékhoz látogatóba. A kutyát nem vittük, és a papa első kérdése mondhatni kissé szemrehányóan: Hát a kutyát nem hoztátok? Legközelebb jöjjön ő is. Egészen viccesen komikus volt, csak nevettünk rajta, és most is mosolyra derít. Vagy az elmúlt hetekben, mielőtt a kórházból hazaérkezett volna. Hazaküldette a megmaradt kiflijét, de a lelkünkre kötötte az egyiket Mollynak, a másikat pedig Morzsinak a saját kutyájuknak küldte. És ezek csak, a Molly általi emlékek, rengeteg más emlék és érzés is kavarog bennem, de ennek nincs itt keresnivalója, szóval nem is feszegetem tovább. Hiányozni fogsz papa nagyon!

És ha már mondtam a videót. Akkor meg is mutatom, anyum felőli nagymamám videózta, tehát a minősége pont olyan, mert mamának világéletében nem volt soha a kezében kamera kicsit izgult :D. De legalább rászedtem és lett egy valamilyen vidi.

És összevágtam két képet, miből lesz a cserebogár név alatt:

Türelmetlenség ... új trükk

2012-01-31T08:23:00.000-08:00

Hát nem bírok várni esküszöm, ez a legrosszabb. Lehet tényleg hasra csapással kellett volna kiskutyát választanom? Akiért pár hét múlva mehettem volna? Áh nem. Így van ez helyesen. Kiszenvedem a magamét addig, legalább jobban fogom becsülni mondhatnám. De nem fogom.. Mert a döntés helyes, csak nem tudni bejött-e vagy sem. De már elzsongok. Nevek-játékok-kacatok... Már mindent szereznék be, pedig felesleges. Nem kell van minden ami a kezdethez kell póráz-nyakörv és tálka Mókától örökölve. Játékok amik vadi újak, gumisak és szőrösek (gyermekkori macijaim). Legfeljebb majd csak a kaján kell parázni, na meg azon hogyan is kezdjük majd a közös napokat. Amitől pedig a leginkább tartok, hogy reagál majd a nagylányom, valamint a siccmacskák. Tán Bandi hamar felenged, de a Ciccmacska hát ő elég bunkó a kutyákkal, még egy felnőtt példányú boxert is simán megkergetett, vagy űzött ki kutyát az udvarból. Házőrző macska :D.

Fejben már mindent rendeztem, el akarom dönteni a nevet, de szerintem addig úgy sem fogom tudni amíg nem látom és fogom magamhoz. Amíg nem tudom milyen lesz. Úgy hiszem nem ez lesz az első és utolsó, hogy itt fogok panaszkodni, hogy nem bírom.

Egyébként miért pont ez az alom? Nos ugyebár párszor írtam is, hogy szeretnék egy új kiskutyát. És konkrétan a fajta cél is meg volt. Móka helyett is már szerettem volna bordert, de úgy igazán nem mertem rászánni magam. Kezdő kutyásnak nagyon kevesen ajánlották és úgy gondolom helyén való is volt a dolog. Tán most már tartok ott, hogy igen megértem rá. Hosszabb ideje kezdtem el több helyre leveleket írni. Megfordult pár tenyésztőnél. Egyszer tetszett itt egy szuka, egyszer ott egy kan. Így hát utána is érdeklődtem az almok után. Mesélgettem róluk, áh innét akarok puppyt. Meg onnét. De úgy látszik a nagy elkiabálások meghozták a kívánt hatást egy helyen sem jött össze. Vagy a kiválasztott másik szülő nem volt az ínyemre való kinézetileg-jellembelileg. Volt, hogy maga a tenyésztő tántorított el a saját stílusával, bunkóságával.

Végül a 2011-es év szeptemberében tudomást szereztem egy alomról. Rögtön megírtam a levelem. A válasz váratott magára. Majd megérkezett, szóba kaptam ígéretet egy kölyökre egy cseh szuka után, akinek egyik féltestvére nagy kedvencem, valamint a papa jelölt is számomra szimpatikus, sőt nagyon is tetszetős ősöktől származott. Ez volt az A-tervem, ami egészen tavaly decemberig tartotta is magát. A mamának december elejével kellett volna tüzelni, de nem kezdett. Így várakozás és várakozás. Írtam a tenyésztőnek rengeteget, hogy mit gondol mikor fog tüzelni, meg tényleg áruljon már el többet az alommal kapcsolatban. Néhányszor válaszolt, de a legutolsó levelemre a mai napig nem kaptam választ. Utóbb mint megtudtam az alom nem is lesz. Csuda jól éreztem magam. Még csak válaszra sem méltattak, még csak annyi fáradtságot sem vett senki, hát helló, bocs de le vagy ejtve.

Ha nem lettem volna körültekintő maradtam volna mindennélkül és kiskutya és alom nélkül vagy kereshettem volna újabbat, még várni még keresgélni a megfelelőt. De volt B-tervem. Ami most már A.

De itt volt a Magic Sheperd kennel C-alomterve. Szinte mondhatni egy időben írtam a kennel tulajának. Hosszasan levelezgettünk, mondtam és írtam, hogy még nem vagyok teljesen biztos az alomban. Ennek ellenére segítőkész volt, válaszolt a kérdéseimre és felvett az érdeklődők közé. Ennek köszönhetően most talán végre betelejsül egy újabb vágyam, ami több másik álom kezdőrugója.

Hogy miért pont ez az alom? Nem tartom még magam olyannyira jó kutyásnak, hogy egy teljesen munkavonalas alomból hozzak kölyköt. Iggy a munkavonalával és Joy a showvonalas származásával épp azt hozzák amit én kerestem. Egy kevert almot, ami teljesen jó lehetőség nekem mint kezdő borderesnek. Iggyt mióta először láttam képen, majd videón csodáltam. Egy nagyon szép küllemű, fordulékony agyas kis munkagép. Az agility pályán egy ördög, úgy teper akár a gepárd. Szóval ő mindenképp egy nagyon jó "anyag". És Joy, egy nagyon kedves megjelenésű, barátságosnak ható kutya, apportos kis furfangos lány. A két almából nagyon jó kölykei lettek, egyiküket Odint személyesen is volt szerencsém megismerni. Tehát úgy hiszem, ha őket összeteszik mindenképp szép-agyas-pörgős és kíváncsi kis fekete-fehér szörnyek fognak a napvilágra bújni. DE hogyan alakul majd, elválik.

Hogy Mókácskát ki ne hagyjam.

Tanulgatunk egy újféle trükköt aminek a neve: "Kapd el a farkad!". Nem ám valaki rosszra gondol, csak a bolyhs farkincáját kergeti és veszi a pofikájába. Hogy ehhez, hogy jutottunk. Nos néhány hete kezdte produkálni. Ha húztam az agyát annyira felpörgött, hogy elkezdett fordulni-fordulni. Aztán egyszer csak nézem, elkapta a farkincáját és úgy pörgött. Kiestem a szemeim és nagyokat nevetettem. Az utóbbi pár napban elkezdtem rádicsérni ilyenekkel mint "ügyes, azaz, hol a farkad?". Néha már bepróbálkozik magától. Ilyenkor a kaja és klikker kizárva, mert nagyon fel kell pörgetni és húzni az agyacskáját. A klikkerrel és kajával túl koncentrálttá válna. De a játékkal tépőzés bejönni látszik. Pár nap, akár hét mire rájön, hogy mit is akarok ezzel, mert ez egy lassú módszer.

Rövidke vidi a néhány próbálkozásáról:

10.000

2012-01-28T10:42:00.000-08:00

Ó na. Nem is gondoltam volna ennyi látogató lesz 2 év alatt :D. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki akár csak egy kis pillantást is vetett valaha a blogunkra, vagy olvasott minket és esetleg még kommenttelt is.

HómEdzsiliti

2012-01-26T05:12:00.000-08:00

Tele hibával és nem oda figyeléssel, de mi így szeretjük és műveljük. És tévedés ne essék, nem nevezném ezt rendes agilitynek, hiszen amúgy is csak olyan provizórikus akadályok, ahogy az ugri-bugri is provizórikus :). Majd fogom mondani, na ez már agility ha edzésre fogunk járni (táán) és onnét fogjuk magunkba szívni az agility tudást. :))

Addig viszont megmaradunk falusi hómedzsilitiseknek, mert ilyenkor csak játék és kacagás van, valamint a hülye fej vágás. Mivel azért megpróbál az ember komoly lenni, de ha nem megy valami, minek erőltetni? Feleslegesen.

Parancsoljatok itt van az újabb videós bejegyzés, mert tőlünk más nem telik, hátha majd lesz másként. Hisz május-júniustól új szelek fognak fújni.

Némi +

2012-01-21T14:38:00.000-08:00

De legalább a két napnak jó eseménye is volt. Két kiszemeltem ma és tegnap reményeim szerint gyártottak nekem egy szépet és okosat, akinek az idő előrehaladtával kéne lennie egy farkincájának és 4 lábacskájának, egy fejecskéjének és jó kis gógyijának. Remélem tényleg a szüleire üt és ő is fekete-fehér guvadt szemű, gerincproblémákkal küzdő izé lesz. Akárcsak a szülei. XY-nak tehát 2012. 01. 21. lett a megnemzése napja vagy tán a 20.? :D

És hát akkor had ne maradjanak már név nélkül ezek a drága jó lelkek.
Hadd mutassam be: Joy és Iggy

Redva

2012-01-21T14:34:00.000-08:00

Hát fúj, komolyan kezd már az agyamra mászni a természet, meg ez a fránya időjárás. Tegnapelőtt szakadó eső egész áldott nap. Oké-rendbe kibírjuk, még sétáltunk is Mókával egy két órát a faluban a szakadó esőben. Büdöske persze élvezte minden ízében, belerohanni a pocsolyába, érezni a sárt a mancsa alatt, még jobb esetben érezni a sárt a hátán és fején. De legalább az eső lemosta róla. Viszont csontig ázott az egész kutya, a hajszárítót nem szereti, az kifújva, hová tegyem a parkettás lakásban? A csempe meg hideg soha nem száradna meg. Hát végül is az előszoba lett, maximumra felhúzott radiátorral és paplan a kutyára fent-lent.

Péntek egész nap beborulva. Minden csupa sár, mert hát előző nap egész nap öntözték a földecskét az esőcseppek, sőt még éjszaka is. Így a péntek este. Most fürdessek kutyát, mert tiszta redvás és sáros? Arról nem beszélve az egész lakást végig koszolta, mert mikor behoztuk nem bírt a seggén maradni. Igen a kisasszonynak mindig akkor jut az eszébe hízelegni, a frissen mosott ruháknak neki dörgölőzni, a fehér falnak enyhe vizes-sáros színt kölcsönözni, valamint az ülőt is maszatolgatni- úgy is olyan unalmas színű, amikor nem a legmegfelelőbb.

Mai nap? Szél és napsütés. Már örültem, hogy hurrá felszárad a sár, a pocsolyák, kicsit rendezettebben tudunk kimenni. Erre fel mikor 4-kor elindultunk, fél óra múlva óriási zuhé. Mindketten olyan vizesek lettünk, mint annak a rendje, a hajamból tudtam volna csavarni a vizet ja és csak az őszi kabátom volt rajtam, mivel nem is volt hideg. Késő este itt ülve már kapar a torkom egyébként, de lényegtelen. 6 óra után hazaértünk. Egyszer csak anyukám mondja, el kellene menned öcsédért szakad a hó. WTF?? Kinézek az ablakon és tényleg minden tiszta fehér, boldogság, de jó legalább hó lesz. Oké elindultam, befutottam öcsémért, helló itt vagyok. Hazafele meg már szakad az eső. Komolyan már lassan nem tudom hová tegyem ezt. Ilyen béna időjárással még sosem találkoztam egy tél folyamán sem. Nincs tartós hideg, se tartós hóesés, de még tartós eső és tartós napsütés és szeles idő sem. Valahogy az összesnek az egyvelege. A mai napra mindből jutott.

Redvaa ennyi.

Szlaaa-lomlomlom

2012-01-18T01:43:00.000-08:00

Egy kis videó az egy kis szlalom gyakorlásunkról. Hozzá fűzni valamit? Hmm. Tán annyit. A lánykámmal elégedett vagyok. Hiba nélkül végigmegy 10-ből 9 alkalommal. Már tudom küldeni is kerülésből, és ráfordulni is tud :). Persze mikro a szlalomba érkezik a lelkem ki kell köpnöm és nyünyögni neki, prüszkölni, sipítani, kell a felrázás.

Íme tehát:

A falkabővítés, hogy tényleg megesik-e, kiderül az elkövetkezendő 2 hónap alatt. Mivel már tüzel a mama, és nemsokára egymáséi lesznek a papussal, hogy alkossanak nekem egy szépet-okosat-ügyeset.

Új s mégis a régi, avagy az év utolsó és első napja

2012-01-01T07:34:00.000-08:00

Hát igen ez is elérkezett, a 2012-es év, én mégis a 2013-at várom, hogy miért is? Hát az titok. De ezúton szeretnék mindenkinek:

Boldog és sikeres Új Esztendőt, szebbet és jobbat mint amilyen a 2011-es év volt!

A tegnapi december 31. napunkat egy évzáró sétával zártuk. Szikrázó napsütés, meleg akár egy kellemes kora tavaszi délutánon. Nem épp télies. Hiányzik is már a hó. A sugarak csak úgy csalogattak minket a természetbe így Sámuelt és Móka felnyalábolva a nyakunkba vettük az erőmű és a Duna környékét.

A Szőke hát boldog-boldog volt. Fel-le futkosott, hisz már régen voltunk természetben. Javarészt csak a faluban sétáltunk az elmúlt hetekben, mert minden csupa lacsant és sár és dagonya.

Ez mondjuk eléggé meglátszott a viselkedésén, mert teljesen szét volt esve ami a figyelmet és fegyelmet illeti. Megjátszotta a szelektív hallású kutyukát. Hát ebből is látszik, hogy mostanában kicsit több volt megengedve neki, mindannyiunk részéről. Elkanászodott a gyerek, de majd megtanítom én kesztyűbe dudálni, az én fejemen nem fog táncolni. Ami ezt illeti, mostanában egyre több kutyával akar folyton dominázni, ami az útjába kerül jól lemorogja, és saját magát nem engedi, hogy megszagolják. De őt bárki. Kissé uralkodóbb lett, a játékait védi más kutyákkal szemben, sőt más kutyák játékait is. Eszetlen állat.

És ami az új évet illeti? Természetesen nekem is mint sok mindenki másnak vannak kívánságaim, fogadalmaim ezzel kapcsolatban. De csak olyanok, amik valóban megvalósíthatóak és csakis rajtam állnak. Néhány fontosabbat közzé is tennék itt ha nem gond és valakit érdekel :).
Nagyon szeretnék a suliban a legjobbat nyújtani, ami csak tőlem telik.
Bár kilóval kevesebb jó volna, nem is kinézet miatt, hanem azt hiszem jobban érezném magam tőlem, kicsivel több önbizalom.
Gyarapítani a tudástáram a fényképezés témában, és Samukát többet és sokkal tudatosabban használni, mint eddig.
Szeretnék Momóval sokkal több helyre, akcióra, eseményre eljutni és mélyíteni ezáltal a kapcsolatunkat.
- Tán erre már az is jó lesz, hogy amint melegedik és tavaszodik irány Győr és az agility pálya, és az edzések, amolyan szórakozás és gazdi felkészítése a jövőre; gyanánt.
És végül de nem utolsósorban, kimondottan erre a napra tartogattam, hogy megosztjak, amire már kissé hosszabb ideje készülök (közel 5 éve komolyan elhatározva).
Az idei év egy változást tartogat falka ügyben. Hosszú évek óta vágyam egy kimondott fajta. Még hozzá egy terelő pásztorkutya, a border collie. És egész pontosan ez úgy néz ki idén végre valósággá válik. És vele már tényleg tudatosan szeretnék dolgozni, mindent pontosan és jól felépíteni, és amit Mollcsánál elrontottam igyekezni kiküszöbölni.
Hogy ki lesz az? Mikor érkezik? Lány-fiú? És honnét? Nos ez még a csillagokban, vagyis csak az érkezés dátuma, többi a fejemben van. De idén már mindenképp együtt töltjük a Karácsonyt és mindenféle ünnepet.
És miért pont a border? Mi is a célom vele?
A borderek hosszú ideje elvarázsolnak, már Mollcsa előtt is azt szeretettem volna, de nem éreztem eléggé felkészültnek magam hozzá. Nem fogom itt ecsetelni, hogy estem szerelembe a fajtával, de az utóbbi évek nagy része azzal telt, hogy tanulgattam, odafigyeltem, kérdeztem és érdeklődtöm milyenek is ők. És egyre ahogy előre haladtunk az éreztem, igen jól választottam. És nem az okossága és kinézete az ami megfogott. Eddig akárhányukat megismertem, egytől egyig lenyűgözött. Tiszta már függővé váltam. És ha már border, akkor aktív élet. Tetszik a frisbee, és az agility tehát adottan akkor irány a pálya. És várni fogom, mit tartogat a jövő.
Állunk elébe, Mókával és a leendő új családtagunkkal, barátunkkal. Igaz Molly? :) VUFF :D.

Az új barát

2011-12-28T01:48:00.000-08:00

Ez már több mint egy hete történt, de ugyebár időköz karácsony is volt, meg az azelőtti készülődés.
Most meg tanulok a vizsgáimra.
Na de most kivettem egy kis szabadot és így leírom.

Szóval akkor megismerkedtünk Pompommal, aki az egyetemi csoporttársam 7 éves keverék kutyusával.
Már régebben is akartuk összehozni a közös sétát, de időszűke miatt elég nehézkes volt. Na de így szemeszter végén sikerült és ez e lényeg.

Mivel Pompom nem épp egy engedelmes kutya :D, így ő végig pórázon volt, míg Móka szabadon. Játszottak volna egy nagyot abban biztos vagyok. Mivel az első pillanattól kezdve jó barátok lettek. Molly mindjárt játszani hívta, és nem vicsorgott rá, hogy hagyja békén. Persze Molly mindjárt a lényegre tért. A kis könnyűvérű szőke nő, nem tud paracsolni a vágyának. Így szépen megmutatta Pompomnak ki is az úr a háznál. Lényegében az egész séta erről szólt. Szegény kutty, csak lesett mit művel vele ez a szőkécske. 7 éve alatt nem találkozott ilyennel, erre ez a szerelmével ostromolja. Hát ilyet. De csak egy fél óra kellett, és fordult a kocka. Pompom is bepróbálkozott, úgy látszik csak kérette magát :D. Persze ez a lánykámnak már kevésbé tetszett, így megmutogatta Pomnak micsoda szép ápolt fogacskái vannak, és milyen szépen tud vigyorogni-mosolyogni :D.

Pillanatnyi fehér ruhába burkolózott táj...

2011-12-22T09:15:00.000-08:00

Megérkezett tegnap előtt az első hó. De ahogy megjött úgy el is tűnt, már csak egész kevés van belőle. Így nem nagyon tudtuk kiélvezni. Épp kedd reggel volt 15 percem rá, hogy élvezzem. Így gyorsan kaptam a gépet, a kutyát és irány a kert.Sajnos közben Samuka ki(le)merült a nagy hidegben. De legalább megörökítve az első havazás. Móka kutya kiélvezte természetesen, fetrengett balra-jobbra. Mindehogyan.

Hétvégén Móka kutya teljesen ki volt, egész csúnyán megbetegedett. A szombat éjjelt végighányta. Teljesen bágyadt volt, lázas, fekvős. Teljesen ki volt, se enni, se inni. Csak feküdt. Egész vasárnap is így volt, de hétfőn már a kutyakozmetikushoz menve egész szépen helyrejött, reggel már ugatott-bufogott :).

A kozmiban szépen meg lett fürdetve, a nyakán és farkincán szépen kiigazítva a szőre. Igazán olyan volt, mint ha egy párnává vált való, ölelegetni való maci. Akinek még vanília illata is lett :D.

Merj nagyot álmodni

2011-11-28T14:50:00.001-08:00

majd pedig remélni, és dolgozni az álmon ;)

Történet a nagy semmiről...

2011-11-22T13:53:00.000-08:00

Nincs mit mondanom... Unalom és unalom... vagyis mostanában filozofálgatok, elmélkedek, olvasgatok, nagyszabású terveket szövögetek, ezeket alapozom, de ennek csak egy töredéke érinti a kutyás életemet így nem fogom itt ecsetelni, mert a blognak semmi köze hozzá...

Helyette egy újabb videó, a már elmúlt szép színes napsütéses őszről, mivel mostanában már csak borongós-nyálkás-vizes és ködös.

Íme:

Jah igen, és úgy néz ki nőni fog a falka, valamikor az elkövetkezendő egy év során, hogy kicsoda-micsoda meglátjátok ;)

Aki áldozatul esett...

2011-11-12T10:25:00.000-08:00

.. a drágalátos gazdája szadizmusának :D

Aranyerdő, barnaság

2011-11-04T13:24:00.000-07:00

A minap megejtettem Mollkával egy rövidke sétát, és előtte felraktam töltőre a Samu aksiját ( igen a fényképezőm neve :D ), hogy nehogy megint az utolsó pillanatban hagyjon cserbe.

Így hát magamat, az ebemet, és a Samut felnyalábolva nekivágtunk széles-e világnak. Kalandunk során megküzdöttünk szörnyekkel melyek vörösen izzottak, hatalmas sokszárnyú lények, melyek fejet és lábat nem kímélve lendültek támadásba. De az ádáz harcból kikerültünk győztesen, hála a titkos fegyverünknek. Vagyis a lábaink. Iszkire, nyakba kaptuk őket és rohantunk árkon-bokron át. Már szinte alig bírtuk, épp csak nem már a tüdőnk sikítva kérte, adjunk már neki egy leheletnyi szünetet. Így is tettünk. Én, a nagy bundájú malaclény móka, és hű kísérőnk Sámuel. A bundás Móka kimerészkedett a lombok közé, végigpásztázva gesztenyebarna szemeivel a közeli tájat, rájött, hogy a veszély nem múlt el. De hozzánk való visszatérte után, minden gond és minden baj amit érzett elszállt. Én és Samu a tekintetét nem tudtuk mire vélni, majd követve tekintetét szemeinket és lencséinket oda vezetve lélegzetvisszafojtva egy csodát véltünk felfedezni.

Szemeink elé tárult az arany erdő, melyet a nap aranyban fürdetett, és ami csak ritkán jelenik meg a természetben. Egy kincs volt. Az aranyban fürdő fák, a barnásan csillogó fű és az üde zöld repcelevelek közt melegség járt át minket. Samu csak úgy ontotta magából az emlékképeket, a bundás Móka pedig vidáman kacarászva kémlelte, tárta fel ami csoda minden egyes szegletét. A veszélyről elfelejtkezve, átadtuk magunknak az áhítatnak, a mámornak amit ez a csoda váltott ki.

A nap bujdoklásával sajnos az aranyerdő is aludni, elrejtőzni készült, hogy egy új napon pihenten, teljes pompájában ragyogva ismét feltárja titkait új és kíváncsi lények előtt. Mint eztán kiderült, menedékként szolgált a sokszárnyú veres szörnyek ellen. Magába zárt minket, egy külön kis világba.

A hazaút bizonytalan volt, a sok megpróbáltatás fáradttá és lassúvá tett minket. De hála a bundás malackánknak és az ő utánozhatatlanul tökéletes szaglásának, melynek a világon párja nem lészen, az este már meleg kuckónkban töltöttük. A gőzölgő tea, és roppants táp mellett Én, Samu és Móka boldogan konstatáltuk: Sosem feledjük az Aranyerdőt.

És íme Samu műve, amikor a bundás malacka felfedezi micsoda szépséget találtunk.

És végtére nem feledkezzünk meg Samuka munkájának eredményéről, íme:

Autumn, my dear autumn :)

2011-10-31T09:58:00.000-07:00

Szeretem az őszt, a legeslegkedvesebb évszakom mindközül. Szeretem a színeket amik megjelennek. Meleg hatással vannak rám. Nem az a vidámság amit a tavasz és a nyár sugároz, a maga színes világával.

Bár az ősz általában vizes, borongós mégis engem melegség jár át ilyenkor. Szeretem a hideget, és a napsütést, amikor kint járva a természetben a fák lombjai közt átsüt nap, mintha aranyba burkolózna a világ. A természet ékessége. Bár szomorúságot kellene tükröznie, miszerint a fák is búcsúznak, a gyönyörű ékességétől fosztják meg őket. Mégis valami mágikus van benne, hogy milyen változáson képes átmenni a természet, hogy mennyi arca van. Szebbnél-szebb. És számomra az ősz a legvarázslatosabb. Szeretek a sistergő sárgás-barna leveleken lépdelni. Szeretem ha egy kisebb szélfújás által aranyeső zúdul le fentről. Szeretem az ősz illatát, azt a száraz-kesernyés, mégis bizsergető illatot. Szeretem az dombbá összegyúrt levélrengeteget, beleugrani, táncolni benne.

És még inkább ha ezt valakivel megoszthatom, immáron már harmadik éve pedig rendszeresen van is. Molly aki ugyanúgy imádja. Bár neki édes mindegy, hisz minden évszakban megvan a kedvenc szórakozása, de nembaj. Nekem legalább kíséretet ad :).

Így volt ez a mostani hétvégén is, az őszi szünet alatt. Egyedül maradtunk szombatra. Kettecskén, édeskén. Így gondoltam akkor már tegyünk egy kisebb kirándulást a környéken. Ami bár sikság és sok látnivaló nem ékesíti. De hát már itt az ősz, és minden fénylik az aranyban, így ezt a csekélységet ez elég jól kompenzálta.

4 órás sétát kerekítettünk belőle. Sajnos képeket nem tudnam készíteni, mivel szemerkélt az eső és hát azért féltem a gépemet (magunkkat annál kevésbé). Volt ebben a kis kirándulásban minden. Futkosás, természetcsodálás, örömködés. Meglátogattuk a Duna partot. Molly gödrökkel tarkította a töltés oldalakat, sirályokat kergetett. Megmutatta, hogy milyen egy igazi kutya, amikor boldog. Szinte sugárzott róla, hogy nagyon jól érezte magát ezalatt a rövidke idő alatt. Én meg már csak azért is, amiért ő.

A kavicsbányanál a dombtetőn, amikor fel-le száguldott a domboldalán. Csürhetném-csavarhatnám ennek a mámornak a leírásást, amit láttam rajta, vagy én éreztem. De nem adná vissza azt a pillanatot, pillanatokat, azt az életérzést. Ami akkor és ott kiváltódott belőlem.

Belegondolok, ha ő nem volna itt mennyi szép dolgot nem ismernék máig, mennyi apró dolgot nem tudnék megbecsülni. Hogy egy séta alkalmával mennyi kincs tárul elém, ami mellett lehet csak úgy elsétáltam volna máskor, most élvezem és kitölti az életemet.

Szeretem a kutyás létet :). És vajh remélem, egyszer tán lesz még valaki aki majd népesíti a táborát a mi kis csapatunknak.

Engedelmes/Obedience

2011-10-14T10:22:00.000-07:00

Hát elkezdtem ezzel is komolyabban foglalkozni. Bár még részletekig menően nem tudunk túl sokat. De lassan építgetni fogom Mókával a dolgokat.

Amire komolyabban rá kell nyomnom azt hiszem a vidiből is látszik, a szabadon láb mellett követés. Igaz csak mostanában kezdtük el újra, de annyira nem katasztrofális. Nem tapad a lábamhoz, inkább távolságot tart. Ezt igyekezni fogok kiküszöbölni, újra építve lépésről-lépésre. A menet közbeni fektetés, meg ha megállok akkor üljön le is alakulgatnak, bár van azon is mit csiszolni. Főleg az utóbbin, hogy automatikusnak vegye, ha megálltam neki ülnie kell, ne kelljen külön kérnem.

Folyamatosan emelem a távolságot az ültetésnél, fektetésnél és ideje lenne elkezdeni, hogy hát állni is tudjon magától ha arra kérem, egyenlőre ez még csak megbökéssel megy. Aztán itt van az előre küldés. Hát megyeget, csak mindig máshová mint ahová kérem, nem a négyzetben, sem a fához hanem épp másik irányba (hát na olyan mint a gazdája irányzavaros :D).

És ím még plusz egy-két képecske, had színesítsék a blogot.

Dilemmák és miegyebek...

2011-10-01T13:09:00.000-07:00

Persze orvoshoz járni nem poén főleg nem ha minden héten majdnem ott van az ember már lassan. Hol az egyiknek ez a baja, hol a másiknak az. Legalább rá lehet fogni, nem unalmas az élet. Zajlik, mint ahogy annak a rendje tartja és ad némi mesélni valót. Bár egyáltalán ilyenről nem álmodom. Nem ilyeneket akarok mesélni, ha jobban belegondolok... azt hiszem, nem is fogok.

Jah igen és szakadjon rám az ég, hulljon piros, nyeljen el a föld, jussak pokolra vagy bármi ilyenjellegű dolog. Ha!Ha még egyszer azt kimerem ejteni a számon: Nahát milyen jó is, lassan 3 hónapja nem voltunk dokinál!
Mert ezután aztán állandó látogatók vagyunk, szinte mindig.
Komolyan jobban utálok már odajárni mint a kutyám és az nagy SZÓ, mert ő tényleg ki nem állhatja. Foggal-körömmel védekezik ellene. Eddig nem értettem miért, most már tudom és megértem és ami a legjobb EGYETÉRTEK vele. Teljes mértékben...

2011-09-21T00:18:00.003-07:00

2011-09-12T01:17:00.001-07:00

Más lett valami...

2011-09-11T15:20:00.000-07:00

Valamit másképp kezdek látni. Másnak látom magam, másnak a kutyám- a barátomat.

Vajon mi váltotta ki ezt? Mi ez az érzés itt bent, hogy az érzem, hogy valamivel kiegészültem, valamivel gazdagabb, és talán jobb is.

Talán, hogy elkezdett bízni bennem, és én is másképp tekintek rá? Már nem úgy, mint a barátomra, akinek ezt és ezt akarom megtanítani, belesulykolni és ha nem megy csalódás-csalódás.

Valahogy elkezdett ez nem érdekelne, ha nem megy? Nem baj barátom, te sem vagy tökéletes, ahogy én sem, hibázunk, és hibázni csak az tudd aki próbálkozik. Nem vagyunk tökéletesek, külön-külön. Te még ha nem is vagy az valójában, mégis az vagy, én nem. De együtt egy egészet alkotunk, egy csapatot, ami már megközelítheti a tökéleteset. De tudod mit, ha nem vagy tökéletes a valóságban, majd leszel az az álmaimban, és élni akarom az álmomat, ahol te leszel egyik címszereplő, mindennek a kiindulópontja.

Szeretlek, és örülök, hogy vagy nekem, hogy elfogadsz minden hibámmal együtt, és lehetőséget adsz arra, hogy bizonyítsam, igenis képes vagyok rá.

Köszönöm!

Karakterteszt Győrben

2011-09-10T12:48:00.000-07:00

Nem is tudom melyik nap a netboard fórumon találtam egy felhívást miszerint az Országos Collie, Sheltie Baráti Egyesület szervezésben karakterteszt lesz a kiskúti kutyaiskolában szeptember 10-én. Felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon mi is lehet ez. Így írtam a két győri kutyás lánynak, akiket a fórumról ismerek, nem-e volna kedvük eljönni. Niki és Roxi is azonnal belementek, délután 3-ra értem a győri vasútállomáshoz Mollyval, ahol Niki várt ránk Arcussal, a borderével. Majd supp-supp be az autóba indultunk is a kutyasulihoz. Most lényegesebb jobban ment a tájékozódás és megúsztuk az itt-a-piros-hol-a-piros játékot. Roxival és Álmos nevű goldenlabjával ott találkoztunk már, mivel ők busszal érkeztek. Egyébként elmondhatom, hogy a gazdikat és két uraságot is megkedveltem (jó fej emberek és kutyák). A sulinál belépve, egy csomó collie üdvözölt minket, szépek és bundásak. Mollka kissé tartózkodó volt velük szembe, meg úgy általában a többi kutyával szembe, nem nagyon tetszett neki a sok kutya, hát sajna nincs hozzászokva, de a nap végére, már elbaktatott mellőlem és szagolgatott, meg ismerkedett.

Az akcióra többen gyűltek össze, nagyon színes volt a kutyafajták skálája, vagy 25 kutya lehetett, persze legtöbben labikkal és colliekkal voltak. Ezenfelül volt egy véreb, roti, kaukázusi juhász, keverék kutyusok, borderek, vizsla, dobi és még jó pár. Egy rövid bevezető szöveg után, amit Kruzslicz Anita (Sherborne kennel) bírónő mondott el, elkezdődött a teszt. Mi valahogy a középtájékon jutottunk sorra, addig feliratkoztunk a bírálati lapra. Addig pedig megfigyeltük milyen teszteket is csinálnak a kutyákkal, beszélgettünk és kutyáztunk, jah igen és fotóztunk. Sokáig húzódott, de hát nem lehetett sietni és sok kutya is volt, több mint amire számítottak. Aztán Arcus és Niki következett, utánuk mi Mollyval, majd pedig Roxi Álmival.

A tesztelés több részből állt. Pórázon felvezettem a kutyát a pályára. Majd megkérte a bírónő az egyik kutyást, hogy sétáljon el mellettünk, majd mögöttünk. Majd hoztak egy labdát az pattogtatták, aztán fazékfedőket csapkodtak össze, éles hangú sípot fújtak. Mindeközben figyelték a kutyareakcióját.

Különböző tárgyakra való reakcióra felmérésére még volt esernyő, gyerekjátékok, gyerekbicikli. Gyerekbiciklivel úgy nézett ki, hogy a vékony sávon kellett végigmenni, miközben eltolták mellettünk a biciklit és akkor szólt a gyerekjáték. Volt még sörös doboz tele kaviccsal, amit földhöz dobtak a kutya mellett, Mollyt véletlenül sikeresen el is találta a bírónő, de nem ijedt meg ettől is, így bátor maradt. Volt kikötés a fához,majd ott kellett hagyni és bemenni a házba, eközben elsétáltak előtte több kutyával, tehát megnézték milyen reakciója van egyedül más kutyákra. Behívást mérték fel, mennyire hallgat a kutya, milyen szívesen jön oda a gazdájához. Tehát mennyire irányítható. Mivel az agility edzések ebben a kutyaiskolákban tartandóak voltak akadályok amelyeken át kellett jutni, volt mini palánk, aztán asztalra felmenni, a nagy palánk alatt átfutni, és a palló egy deszkáján végig futni, nekünk ez szuperül ment. Megnézték idegen emberekre, hogy reagál a kutya, például az idős néninek beöltözött egyén, majd a kutyát körbeállták. A két legutolsó feladat közt volt a hirtelen előugró tárgyakra mért reakció, ebben az esetben egy pokróccal letakart szemetesből húztak elő kötéllel egy zacsit, mialatt elsétáltunk mellette. Nem azért, hiába tudtam ez j6n, még én is megtorpantam, hát még szegény kutyám. És végül a kajamegszerzés, hát mi itt nem taroltunk, bejött amit mondtam, Mollyka ült és nézett rám, Vedd ki nekem, éhes vagyok! De magától nagy nehezen indult csak be a gépezet, egyszer próbálkozott aztán többet nem, hát sajna nem egy gondolkodó malacka :), de nem baj én így is szeretem.
Miközben vártunk az eredményhirdetésre hátramentünk gyakorolni, írtunk szóbab egy szaporítós paródiát. Roxi nagyszerű szaporító lennél, még azt is eltudnád adni, ami nem is létezik :D. Eközben Roxi kezében volt a három kutya, jól állt neki. A háromkutya megkapta a házigyártású polárjátékunkat, Molly hamar kiszállt, de Arcus és Álmos morogva-tépászva játszottak tovább, aztán jól el is tépték, így lett mindkettejüknek egy új játékjuk :).

Már besötétedett mire megvolt a kiértékelés, 5 kutya teljesített kitűnőre és mindhármunk kutyusa közte volt, csodás érzés volt. Tehát most már papírom is van róla, hogy okos-ügyes-szuper-fenomenális kutyám van, mivel egy oklevelet is kaptunk, díjként pedig jutafalatokat, egy zsinóros lasztit, amit Roxival elcseréltem egy lila-zöld teniszlabdára, amit ők nyertek. Aztán zsupp az autóba be, Roxi és Álmot kitevé, még Niki és Arcit elfuvaroztam, majd 20 perc autókázás után holt fáradtan pottyantunk haza Mókával.

Szuper nap volt, köszönöm minden résztvevőjének, és szervezőknek, hogy megszervezték!

Recall, majd kutyák és macskák

2011-09-09T03:00:00.000-07:00

Mivel mostanság ugyebár akadt egy-két gubanc a behívás szinte semmivé vált. Így szinte újra belé kellett vernem a drága ebecskémbe. Sajnos ez elég nehézkesen kezdett alakulni tekintve, hogy annyira orros állat, hogy ahol csak lehet az beletúrja és fel nem emeli. Ilyenkor nagyon szörnyű vele, mert ha még lyukat is talál, akár ürge-vakond-egér lyukat. Extázisba esik, és elkezd ásni, olyan mint egy disznó aki az orrával túrja a földet. Lökött malackám.

Tehát először a maradásból kezdtem, lassan apránként. Emeltem a távolságokat, és mindig aztán amikor már adott távol volt tőlem, hívtam magamhoz, olyankor persze futott mint az oroszlán a gazella után, csak nem állt meg mellettem, hanem tovább futott. Persze ezt csak akkor kezdte el amikor már nagyon távol voltam, olyan 30 méterre is akár. Így visszamentem a távolságban. Közelebb mentem, de ekkor már az erdős részen próbálkoztam és bementem egy fa mögé mondjuk, míg ő "maradj"-ban volt. Hát ez bejött, ekkor már odajött, nem futott túl rajtam. Ilyenkor mindig óriási dicséret. Így lassan-lassan lekezdtem a távolodást újra a nyílt terepen és láss csodát, a fenekemben volt. Le nem tudtam rázni, bújt, puncsolt és hízelgett.

Gondoltam magamban, hát akkor kezdjük a nehezebb részt, behívás olyankor mikor nem figyel. Ez viszont már nagyon nehézkesen indult, így gondoltam kipróbálom a klikkert erre a feladatra. Így minden egyes kis rezdülést megtudtam pozitívan erősíteni. Ha csak egy kicsit is reagált, felfigyelt, a fülét hegyezte. Persze nem klikkeltem rá mindenre. Ahogy haladtunk, úgy egyre már csak a nagyobb dolgokat jutalmaztam. És szóban is dícsértem, hogy szuper ha megindult a felém. Mostanra még nem maga a tökély, de rajta vagyunk a dolgon és használ.

Figyel és jön ha tapsolok, fütyülök. Így talán kipróbálom a kutyasípot. Már be is szereztem egyet, csak tanácstalan vagyok, hogy is nevelhetném rá. Úgy mint a klikkert? Hát majd utána olvasok :).

Jah kapott Móka kutyám egy új játékot, házi gyártású tépőjáték polár anyagból. Nagyon szereti is, pörög rá.

ő itt pedig a szomszéd kutyus aki úgymond a tanítványom, egy elmebeteg labdabolond, aki helyből ugrik két métert, de nem ám a levegőbe. Ááá, dehogy. Hanem a jó ember nyakába, aztán halálra nyal. Veszélyes állat. Egyébként a neve Szimat (tetszik ez a név, kis gazdija adta neki).

És mivel csináltam a cicákról néhány képet itt vannak a félfarkú Barka(Joe) és a Brandy, akarom mondani Bandi.

Romantikus séta a naplementében

2011-08-26T03:43:00.000-07:00

Mivel mostanában elég meleg van, csak később járunk ki a délutáni sétára. Majd két órával később. Kimentünk az erőmű melletti alvízcsatornához. Persze más sem kellett Mollcsának, itt valahogy agy kikapcs, ész elmegy és neki veselkedik. Azaz: irány a víz, majd átúszás a másik partra, a hídon vissza és a töltés oldalban ásás, fetrengés. Kivittem a fényképezőgépem és kattintgattam, meg ha rátudtam szedni a lánykát akkor még beállított képet is. Tekintve, hogy mostanában volt pár problémánk ez nem ment olyan nagyon simán.

Mielőtt elindultunk volna haza, egyébként hiába volt már este 8 óra, csurgott rólam a víz. Majdnem voltam olyan vizes, mint a százszor vizesebb kutyám, aki kismilliószor végig úszott a csatorna vizén. Egyébként volt béka kergetés, fel-alá futkosás, éééés bandázás.

Két csivi keverékkel sétált a gazdájuk kint, először elkerültem őket a lánnyal, mert nem tudtam, hogy fogom-e tudni őt megfelelően kontrollálni. Majd megjelent egy kombi autó, ahonnét két német juhász és egy golden ugrott ki a gazdájukkal. Mindhárom kutya bele a vízbe, ahogy a gazdájuk is. Míg a gazdájuk úszott a kutyák pancsoltak, majd kifutottak a partra, láttam ahogy a két csivi keverék is csatlakozott.

Mikor Móka észrevette őket lefektettem. Láttam, hogy nagyon menne. Viszont hezitáltam, oda-e merjem engedni. Az eszem azt súgta, ne-ne-ne. Nem fogok neki tudni parancsolni, lehívni ha bármi adódna. A szívem viszont igen-igen-igen, hisz nem rosszszándékú a kutyám és a három nagy csak nem bántja, ha a csivikkel is játszottak. Így odamentünk, Molly átúszott (mert mi amúgy a túloldalon voltunk) és kergetőzött meg fetrengett nagyon sokat. Míg én átsétáltam kerülve, a Móka óriásit mókázott. Aztán igaz harmadjára, de a hívásra jött, a többi kutya meg követte :D, majdnem egy egész falkát vittem haza :).

2011-08-07T10:11:00.000-07:00

Kutyák medenés partija

2011-07-18T03:29:00.000-07:00

Meghívást kaptunk ún. vejemtől, vagyis Gyulától egy MMS formájában, miszerint várnak minket Gyuszi új medencéjének a felavatására. Nem kellett kétszer mondani, fel a gépet, Mollkát és magamat. Majd uzsgyi neki.

Mikorra odaértünk Gyuszesz már vadult a vízben, aztán meg Mókáért. Lévén szó arról Molly nem épp kedvelik a dézsában vizeskedést, ő bele kellett emelni mindig, de aztán tök helyesen elvoltak. Persze amint víz érte a bundát. A 35 fok már el is feledve, mit nekik az. Nyargalás a labda, egymás után. Verekedés, asztal majdnem és szék teljesen felborítás kíséretében. No komment. Azt hiszem már csak Kabarénak és Parádénak fogom a kettő hívni, ha együtt lesznek :). Na de meséljenek a képek és a videó amit készítettem.

Dog's Summer Fun from Pille on Vimeo.

Zárásos-szitakötős móka :D

2011-07-11T00:56:00.000-07:00

Nahhhát :S

2011-07-03T06:43:00.000-07:00

Fuuh hát lassan több mint három hónapja nem írtam semmit és az előbbiek is csak képek voltak. Nem tudom ezek után lesz-e még valaki aki fog olvasni bennünket, de mélyen remélem, hogy igen :).

Igazándiból nagyon sok minden ebben a három hónapban nem nagyon változott ami a dolgainkat illeti, nagyon sok felé sem jártunk így, hát a napi sétáinkat sem akarózott beszámolni. Mert mondjuk azok közt voltak érdekes történések. De lehet csak nekem voltak azok :D. Bár mondjuk volt itt látogatóba Gyula barátunk vele jó nagyokat játszottak a hátsókertben. Aztán felfedeztük az akkor épp zöldellő búzatáblákat. Hány meg hány fejest ugrott bele, szalagdált ugra-bugrált, virgonckodott. Imádta.

Gyilkolászás

Jah igen. Meg volt az első családi kirándulásunk áprilisban a husvéti ünnepek alatt, ahová Mollka is jött velünk. Hihetetlen örültem neki. Nagyon jó volt, hogy magam mellett tudhattam a szőrpamacsot. Nem csak a család volt, hanem rokonok és barátok is. Velük szemben is nagyon okos és udvarias volt. Szuperül szótfogadott, csak néha jött rá az extázis, főleg amikor a domboldalon lefele vágtatott ép minket meg az idegbaj kerülgetett. Sokat sétáltunk, mivel a környék dimbes-dombos hegyes vidék volt, imádtam ott lenni.

Közben-közben meg készültünk életünk első komoly versenyére. Még hozzá egy dog dancing verseny lett volna az Csepelen az Alfa Kutyaiskola megrendezésében. Sajnos "hála" ennek a kirándulásnak, Molly két napjára rá lesántult, de nagyon csúnyán. Felkelni és jární sem tudott, ismét a diszpláziája keresztbe tett nekünk. Mivel 3 hetünk maradt a gyakorlásra a versenyig és abból 2 hét pihenéssel telt volna neki, semmiképp nem akartam megerőltetni őt. Így hát nagy hezitálás közepette, inkább nem jelentkeztem a versenyre. Aztán úgy volt, hogy legalább nézőként elmegyünk Csepelre. De néhány sajnálatos körülmény miatt ez sem jött össze. Talán majd egyszer-egyszer, talán :). Így május is eltelt mindeféle esemény nélkül. Jajj bocsánat, hadd ne feledjem el. Mégis csak történt valami bundás barátomat megszabadítattam a csinos kis kabátkájától.

Kutyakozmetikusnál jártunk ahol is majd 3 órán át nyírta őt a kutyakozmetikus. Móka pedig hősiesen végigállta és nem nyavajgott, persze itt-ott néhány pacsi, hogy ugyanmár: "Gazdiii annyira unom, vegyél már le innét!"

De hiperszuperokosügyes volt :). Íme így nézett ki, mostanra már valamicskét nőtt a bundája azért.

A júniusunk megint csak kissé unalmasan telt. Annyi volt a minap voltunk Győrben. Ahol is találkoztunk Nikivel és csodaszép, aranyos borderével Arcussal. Sétáltunk egy nagyot a Püspökerdőnek nevezett részen. Persze előtte végiggyalogoltunk a belvároson. Ahol rengeteg ember volt és Molly megmutatta milyen is az igazi falusi kutya. Jobbra-balra cikázott és mindenkihez odaakart menni egy kis simiért, aki csak kedvesen nézett rá, vagy megjegyezte "Szia kutyus". De kibírható volt, régen volt már városba, na. Az erdőben aztán a Dunánál úszott néhány kört (vagyis remélem, hogy Duna, vagy Rába?). Aztán elindultunk vissza az autóhoz a vonatállomáshoz. Majd zsup két kutyával az autóba, át a városon (kalandos kis út volt itt a piros hol a piros alapon :D). Majd pedig megáltunk a győri agility klub pályájánál. Kissé korán voltunk ott így még tértünk egyet. Majd visszaértünk és végignéztem pár szuper agilitys kutya tudományát. Mi is beálltunk egy kis kúszózásra. A kutyámnak elment az esze, annyira belelkesült. Át és felette is futkosott. Teljesen eufóriában volt.

2011-04-08T11:24:00.000-07:00

RandeVaaaúúú :D

2011-04-03T12:32:00.000-07:00

Bolhák...

2011-03-25T04:53:00.001-07:00

The homemade "agility"-revolution

2011-03-01T05:00:00.000-08:00

Mit vált ki már az emberből az otthon kukkolás. Neki álltam megvágni egy év videóit. Az "agilitys" videókat, azért elnevetem magam, hogy kezdetben még azt sem tudtam, hol kell beküldeni a szlalomba, melyik oldalról és, hogy pont azzal kezdtem a tanítást, végtére szerintem mindent elrontottam, amit csak ellehetett, de hát nem volt oktatónk és azért is homemade "agility":

Nem nagyon van mit hozzé fűzni, tán talán a videó második felében lévő felvételeken már jobb az összhatás, de még mindig van javítani való, amit most egy ideig hanyagolni fogok, egy májusig tuti (hogy miért inkább nem osztogatom meg (=).

De beszéljen a videó helyettem és mindenki döntse el mit gondol róla :). Hajrá!

Ajjjajj...

2011-02-26T12:19:00.000-08:00

Elgondolkodom rajta, hogy minek nekem ilyen kaliberű fényképező gép mint Nikon D5000-es barátom....

Hisz nem kapja meg a megfelelő bánás módot,
...sokkal többet tudna...
...sokkal jobb minőségben...

....mint az én mihaszna kezeimben.... egyáltalán nem való nekem...

Ha ilyen kuka minőséget tudok csak :(

Időutazásos blogolás :)

2011-02-24T03:36:00.000-08:00

Meséljen a videó, nekem nincs kedvem :D. Kicsit érzelgős lett a zene, de valahogy most nem volt nagyon kedven keresni zenét és ez volt a gépen és így valahogy illet ez is.

Sár és dagonya... és a nyelves csók :D

2011-02-19T08:36:00.000-08:00

Délelőtt voltunk kint agilityzni, egy keveset éééés sikerrel mondom, hogy legalább már kezdem felfogni ezeket a vezetési technikákat (bocsánat a magyar nevek még mindig nem mennek), főleg inkább ma a blind cross-t gyakorolgattuk. Móka szépen veszi a jeleket, nagyon könnyen rávezethető az akadályra, ha nem ugorja meg és elfut mellette:

vagy a macskák pofátlankodnak épp
későn mutatom neki, hogy akadály van ott :).

Tehát ezen a szinten teljes siker. Eztán eljátszotta a teszthalottat, szóltam neki, odamentem mellé de csak ki volt terülve az udvaron. Nagyon megijedtem, megremegtettem egy kicsit, aztán olyan bunkón nézett rám, hogy mit merem én felzavarni az álmából. Nahááát :O.

Aztán délután sétá Gyuszival és gazdijaival és az én legyilkolásom :).

Régi dolog?.... annyira nem

2011-02-18T14:31:00.000-08:00

Pakolgattam régebbi képeket a gépemen, amiket nagyon rég vettem elő. Rábukkantam egy albumra, ahol a kutyák iránti mérhetetlen sóvárgásom kezdetét vette.
Egy kis szőrpamacs személyében. Hát azt hiszem, megérdemelne a drága egy kicsinyke bejegyzést, mert jócskán befolyásolta az életemet ez a kis csöppség.

Ő nem más mint egy kis máltai kislány, aki ma már a Pici nevet viseli, de nekem valahogy az én kis zsebkutyám, azaz Zsebim marad :).

Hát ő 2009 április 4-én érkezett meg a családunkban, éppen a Husvét előtt. A kicsikének szomorú sorsa volt addig, 3 hónapos volt (szilveszteri gyerek :D). Szaporítótól mentettük. Szegényke harapás hibás volt és nem kellett senkinek a "gazdájának" meg útban volt. Ingyen odaadták volna bárkinek. Hát azok a bárkik mi voltunk. Már amikor érte lett menve telekakilta az autót félelmében. Otthon meg hozzá sem lehetett érni. Félt nagyon, mintha nem is ismerte volt volna az emberi kéz érintését, hogy mi is a simogatás. Bolhás volt és koszos, csúnyán belenyírva a bundácskájába.

Egy hétig élt velünk, ezalatt rengeteget változott, elkezdett ragaszkodni hozzám. Ha éjszaka kiraktam a nappaliba a dobozzába, hogy ott aludjon, amint elmentem 5 perc múlva már az ajtómat kaparta, nem anyukáméknál próbálkozott akik kint voltak hanem nálam. Én voltam neki minden, feküdhetett az ágyamban, jött velem mindenhová még ha csak kézben is... és a kicsi elkezdett bízni, majd játszani és végül szeretni.

Csak hát tisztában voltam, hogy kicsi Zsebi nem maradhat, mennie kell. És ment is...

Nem voltunk felkészülve egy kiskutyára, főleg nem egy szobakutyusra, hirtelen döntés volt az elhozatal (de ez volta legjobb dolog amit tehettünk). Az udvarra nem tehettük mert a kerítés tönkre volt. ( ez utóbbi megcsinálásához Molly volt a jó indok :) ). Így hát nehéz szívvel, de elengedtem...

De jó lett a vége ugyanis a szomszédnénihez költözött és én bármikor meglátogathatom. Azóta egy kis társat is kapott egy spicc lányka személyeben, szerintem jó dolga van a kislánynak. (bár nálam jobb lett volna, de tssss :p).

Persze sokszor eszembe jut mi lett volna ha... de vigasztak a tény akkor nem lett volna a nagy malacka Mókám és tán a cicák sem :). Minden rosszban akadnak jó és pozitív oldalak.

Hogy csináljunk bolondot a barátunkból!

2011-02-17T10:47:00.000-08:00

Avagy Kató néni beköszön....

Kértem a netboard fórumon ugró vidikhez linkeket, kaptam is néhányat így most azokkal is megpróbálkozunk :)

És akkor is egy idióta :D

2011-02-14T15:05:00.000-08:00

Unicum, csak pozitívan :D

Agyam eldobom, van egy szép kis gyűjteményem a hülyefejek alá Móka... bamba, hülye, hemivan? és miegyéb :) A hasam fogom tőlük :D.

Edzsi-Edzsi-Edzsiliti? :D

2011-02-13T13:26:00.001-08:00

... meg néhány trükk, a tárból :)

Nos megnéztem már párszor és mások tanácsára és saját véleményemre is alapozva, szerintem a szlalomunk egész jó már :), már csak a beküldésre kell figyelni, mert nagyon sokszor rám hagyatkozik és magára nem figyel, tőlem várja a megoldást, holott megy neki enélkül is, csak erősíteni kell a tudatát :). Aztán az akadályok. Messzebb egymástól olyan 5-7 méterre, mert nincs ideje felgyorsulni semmit sem, veszít a lendületből és én sem tudok időben reagálni, mert túl kicsi a tér... tehát mindenképp tereprendezés.

Tanuljuk a zónát keményen :). De ez minden csak úgy házi-otthon szórakozásra, Mollyval nem lehetnek, meg nincsenek is terveim ilyen téren (majd ha egyszer végre sikerül az új kiskutya projektem, az otthoniak stagnálnak véleményben, de szerintem beletörődnének, csak nekem is bizonyítanom kell ilyen téren). Azt hiszem Móka ebedlivel, kezd2nk újra jó irányba haladni, most már csak kell követnünk az alagút végén levő fényt, amit ha nem is fog sikerülni gyorsan-gyorsan elérni... De ahogy azt mondani szokás:

Lassan járj, tovább érsz!

Így talán mi is tovább érhetünk. Türelmesnek kell lennem, kontrollálni magam. Természetbélileg kapkodós típus vagyok, és nagyon-nagyon türelmetlen, tehát nekem fog kellenem még nagyon sokat változtatnom. De Móka ebem erőt ad hozzá, és én bízom benne, hogy menni fog :).

Csendes pihenő :)

2011-02-08T01:08:00.000-08:00

A mocskos mindenét

2011-02-07T13:20:00.000-08:00

Kifejezetten élvezem, annyira, de annyira. Ugye milyen szuper amikor felenged az idő és a jól befagyott föld helyett előbújik a jó kis dagonya. Nagyon szupeeer :D. Ha most élőfelvételben lehetne ezt nyomatni, akkor naggggyon szarkasztikusan hangzana.

De amúgy visszatérve imádom ezt az időt, hogy egy kabátban futkosom kint és nem fázom, sőt melegem van. De hogy alulról plusz kilókat cipelek a cipőmön már kevésbé. És, hogy a kutyám akár egy kismalac mert koszmániás? Na neeem, így nem jöhet be, egyszerűen nem. Megfürdetni? Felesleges egy óra elmúlávásal újra malacka. :)

Videjóó

2011-02-05T14:48:00.001-08:00

Molly&Gyula-Fight in a mud :) from Pille on Vimeo.

A napos és az árny oldal

2011-02-05T09:05:00.000-08:00

Mára nem terveztem tényleg egyáltalán semmit, csak, hogy reggel főzök, majd délután takarítok aztán térünk egyet Mókával a faluban, vagy valahol ahol nincs túl nagy sár.

Hát ebből aztán nem lett semmi. Na jó a főzés sikeredett, készítettem rakott krumplit, sajna a sózás megint nem jött be, hát egyszerűen nekem ehhez nincs szemem, de majd idővel talán :).

Az ebédelés után, várt rám egy kis agility próbálgatás, ami a helyzetet tekintve szerintem teljes siker volt.

Majd délután amikor a kertben futkostam és játszottam a sárban Mollyval. Mert az egész udvarunk úszik a sárban, az olvadozó hó miatt. Bleee-pfffúj-szutyok.

Nem is kellett sokat várni a kerítés szörnyre sem, vagyis a szomszéd kiskutyára. Ha kint vagyunk az udvaron akkor fut és már ugat és zsong, forrong akár a kukac. Nagyon szeretethiányos, vágyik, hogy vele foglalkozzanak. De sajnos ezt a gazdáitól nem kapja meg. Én meg annyira sajnálom. Hiába mondom, nem az én kutyám, nem az én felelősségem, és a gazdáit se nagyon lehet meggyőzni úgy őszintén, hogy szeressék azt a kiskutyát, mert ő másra nem vágyik, még tanítani sem kell. Neki egy simogatás fel ér a mennyországgal.

Na de visszatérve, elrohantam a hátsókerten keresztül és "elloptam a kicsit". Mollyval egy nagyot hancúroztak, tőlem meg nagy öleléseket és simogatásokat kapott én meg cserébe sok-sok puszit :). Meg persze jó sáros lettem. Nagyon-nagyon.

A kicsi hazavitele után, beverettem a házba és be dobtam magam a zuhany alá, mert még szappannal és vízzel sem akart lejönni a sár. Makacs foltok.

Így drasztikusabb módszerekhez kellett folyamodnom, amit itt azt hiszem itt inkább nem részleteznék. Aztán véletlenségből csak rápillantottam a telefonomra és ott láttam, hogy van egy olvasatlan üzenetem. Gyuszi-gazdi írt nekem, hogy vitték ki a srácot sétálni. Azonnal felhívtam őket, hol vannak. Összekaptam magam és a nyakig mocskos ebem és rohanás ki a parkba. Egyébként meg kell említenem, nagyon kellemes idő volt ma és szép napsütés. Ha nem lett volna a sár akkor kimondottan tökéletes lett volna minden. De hát nem volt, mert olyan, hogy tökéletes nem létezik, mindenbe kell, hogy csússzon egy kis hiba. De ez így van rendjén, az élet rendje mondhatni.

A parkban megpillantotta Gyulát és sekép-sehang, elme vesztett állapot. Transzba esett és már csak ez lebegett a szeme előtt játék-játék-játék. Annyit nevettünk rajtuk. Nagyon vicces volt mindkét állat. És csupa sarak lettek. Fél óra múlva jutott az eszükbe, hogy ugyanmár ő is eltudnak fáradni, néhány percre. De ez alatt a játék alatt volt minden. Flakon, nyakörv párbaj. Nyakcibálás. Aztán elindultunk hazafele.

Úgy döntöttem, elkísérjük Gyulát és gazdijait haza. Aztán ott újra egymásnak estek. Ott volt felszántott föld, sípolós gumi tarja, ismét flakon és cicák :). Aztán a hazatérés után az otthoniak rémülete erre :)

Végül a mai nap szomorú híre. Megtaláltatott Jenny labi. De sajnos nem úgy ahogy azt mindenki szerette volna. Sajnos ő már az örök vadászmezőkön rohan valahol, és most már örökre boldog és senki és semmi nem bánthatja. Nagyon fáj a szívem érte! Nem feledünk téged Jenny-drága, Molly egész biztosan soha! Hisz te voltál neki az első és igazi játszótársa és barátja!

A Szivárvány Híd

(egy Norvég legenda ihletéséből)

Az erdő szélén, dombok lábánál,
Buja zöld réten hol idő megáll.
Hol férfi és nő hű barátja fut,
Miután földi idejük lejár.

Mert itt, e- és túlvilág határán,
Hol minden kedvenc nyugalmat talál,
Ezen az aranyló földön, játsznak,
Míg átlépik a szivárvány hidat.

Már nem szenvednek kíntól, bánattól,
Újjászületnek, testük meggyógyul.
Az egészségük ismét a régi,
Csak a régi társ, ami hiányzik.

Szaladnak a füvön, gondtalanul,
Míg egy nap megállnak, szemük keres.
Fülük hegyezik, érzik a szagot,
Majd hirtelen, egyikük elszakad.

Mert tekintetük újra összeér,
Újra együtt vannak, ember és társ.
Egymáshoz futnak, barátok régről,
Elszakadásuk ideje elmúlt.

A szomorúság, és a búbánat,
Örömmé válik a két szívben.
Szeretetben egyesül, örökké,
S áthaladnak a szivárvány hídon.

És monda: Légyen világosság...

2011-01-30T14:29:00.000-08:00

... és lőn világosság!

Na végre sok borongós nap után, és pont akkor amikor lett egy kis időm kisütött a nap, ami egyenlő, hogy irány kifelé a természetbe és fényképezni. Igaz csak a kert végéig jutottam, de nem rossz az sem :) Aztán a fotózkodás után, és miután megebédeltünk kivittük öcsémmel az ebet és az autót egy sétára az erőmű alá. Ide a gépet már nem vittem magammal, mert nincs hozzá tatyóm és azért féltem. Hát nem kis anyagi értéke van, én meg óvom, amennyire csak lehet. Tiszta megszállott vagyok:).

Itt Mollynak elgurult a gyógyszere, olyan, hogy lábfájááás? Dehogy létezik, mint a gazella ugrabugrált mindenfelé. Hát egyefene engedtem neki, mostanában amúgy is póráz büntibe volt. Tehát csak szigorúan pórázon sétáltunk, semmi eszetlenkedés. Ennek több oka is van.

1. A lábikója fájdogált.

2. Nagyon szemtelen és szófogadatlan mostanság.

3. Behívásra reagálás? Nem létezik.

4. Kóborkutyák

Kint a Dunánál, persze ez az eszement vetette már volna bele magát a jeges vízbe. Én nem tudom, mit gondol. Vajon mi járhat abban a bamba nagy fejében? :). Misztérium retriever. Egyértelműen. Aztán másztunk dombot, vagyis kavicsfeldolgozónál rakásokat. Egész jó volt, hogy oda-vissza futkosott a meredek domboldalon. Aztán jegeltünk egy keveset, voltak szép taknyolások... főleg én, mert hát húzasd magad az öcséddel a kutya pórázán. Aztán vissza a kocsihoz, közben egy kis kitérő az őzek etetője felé, hátha találkozunk eggyel, de sajna lábnyomokon kívül nem nagyon találtunk semmit. Majd zsupp be az autóba. Nekem meg a hátsórészem bekeményekedett, egy tűt nem lehetett volna belebökni. A töltés kegyetlen jeges-csúszós, havas volt. Csak úgy korcsolyázott rajta at autó a jó kis téli gumikon. Hát és az út meg van olyan 5-6 méter széles.

Kész kaland volt átevickélni rajta. Valahogy odafele nem vettem észre. Visszafelé annál inkább.

Egy szomorú hír :(

Molly kutyám legjobb barátosnője, 3 napja elszökött otthonról egy vizsla elcsalta. A vizsla előkerült. Jenny nem. Senki nem látta, nem tud róla semmit. El mennék keresni, mert én is nagyon szerettem őt, de sajnos nem tudom, hogyan és hol. Én csak annyit tudtam tenni, hogy szóltam a vadászoknak az tegnapi sétánk alklamával, ha látnák akkor próbálják meg elkapni, és hívni engem. Remélem előkerülsz Jenny!

Dombnak lefele... Majd hegynek felfele is?

2011-01-27T15:17:00.000-08:00

Igazán nagyon régen írtam valami érdemleges bejegyzést ide, szégyellem is magam ez miatt. Mert hát mire van a blog, ha nem írok semmi olyat aminek akár kis jelentősége is lehetne. Régebben sokkal-könnyebben ment. Bár akkor valahogy másképp is álltak a dolgok mint most.

A cím, hogy mit jelez? Egyszerű és tömör. Szakadunk szét Mollyval. Kezdem úgy érezni, nagyon szétszórt, önfejű, eszetlen és szét van esve. Nagyon motiválatlan. Úgy érzem ez azért van így, mert a családommal már megint hadba kell szállnom a kutya etetését illetően.

Már próbáltam mindent, amit csak lehet, videó mutogatás, elijesztés, "sokk-terápia"... és még sorolhatnám. Nem értik meg, hogy én csak Mókának akarok jót, és senki másnak. Nem sajnálom tőle a kaját, mert ha éheznünk kellene, neki keresnék a leghamarabb valamit, és csak azután magamnak. De nem értik meg, hogy nem jó neki, főleg nem a betegsége mellé. Ilyen feltételek mellett meg lefogyasztani sem tudom érdemben, annyira bánt, szinte már fáj, hogy üres szónak veszik amit én mondok ezzel kapcsolatban. A lefogyasztás meg a másik, hogy Molly így Molly ducin, malackásan-gombócan. Már kiborulok ezen, ma is szinte a végletekig hergeltem magam ez miatt, már kevés hiányzott, hogy a vérnyomásom az egekig szökjön...

Már nem tudom mit tegyek, elegem van a folytoson üres járatokból, a hiába való szájtépésből. Felnőtt emberekről van szó, akik nekem mondják milyen gyerekesen tudok viselkedni ( és ezt be is látom ) . De ők mit tesznek? Már csak úgy mellékesen? Mi az, ha nem gyerekes? Baromság, kibeszélés, hogy: " Nem tudok ellenállni azoknak a szemeknek!". Hát akkor addig küldd ki az ebet az udvarra, vagy parancsolj rá, hogy feküdjön le és maradjon a helyén, de nem ez túl nagy kérés. Ennyi és itt elég.

Tehát szépen-szépen megint, már századszor kezdhetem újra az ebbel összerakni, a motivációt. Bár megtanulja a trükköket, de olyan mint a csiga, hátra sebességben, hármat-lépünk-hátra-egyet-előre stílusban.

Van egy-két videónak való anyagom, amit meg kellene szerkeszteni, de ehhez nagyon nincs kedvem, így csúszik pár hónapot, ahogy magam ismerem.
Addig is becsusszantok egy-két képet amit az új masinával lőttem, nem egy csúcs minőség, de azért szerintem fejlődőképes vagyok, sose használtam még ilyen típusú gépet.

Ciccentő a fán és El Bandit :)

Lassan képek is lesznek :)

2011-01-21T13:49:00.000-08:00

Amint sikerül őt megtanulnom kezelni :)

(egy lopott ötlet, remélem nem baj:) )

Az én drága új barátom, remélem hamarosan megismerhetem teljes mivoltodat :)

Hogy téged se hanyagoljunk!

2011-01-08T14:43:00.000-08:00

Hát ritkán írok ide, szó ami szó. De úgy őszintén nincs miről. Mollyval megvagyunk. Éljük a kis világunkat. Sajnos már képekkel sem tudok szolgálni. Ugyanis puff-piff. Piff-puff. Nincs fényképezőgépem. Elpasszolva.

A másik kis rozoga szappantartócska, apum munkaeszközévé vált, úgymond. Dokumentáció mi egyéb. Fontos szerepe lett a kis drágámnak. Amúgy szerettem, meg szeretem, mert egy olcsó kis mut ugrász volt. De lehetett vele azért, nem jó, de elégséges képeket készíteni. Ami az olyan mezei embereknek meg kellene feleljen mint nekem (hát nekem nem teszi, de egy tükörben ucsítós képhez megtenné;D).

Na jó eltértem a tárgytól...

De nincs is kedvem írni. Nincs is mit. Írjam, hogy sétálunk? Randizgatunk? TV-t nézünk? Fekszünk, alszunk, eszünk... meg tanulunk. Legfőképp én... a vizsgáimra. így Molly sétái átruházódnak a család többi tagjára. Mindig akkor akarják elvinni amikor nem kellene. Hát akkor hajrá, most az ővék. Ha mindenvalószínű ropogós három hétig. Nekem meg jut a jó része. Kajáltatás és gyakszizás...

Mollyról nincs képem. A vejemről, viszont annál inkább. Heheheheeee. Gyulaaa, kezdessz férfiasodni, vagy csak én látom így? És nekem annyira hasonlít Mollyhoz... vagy csak már kezdek képzelegni. De neem? A gazdija szerint, logikus, hogy hasonlítanak. Hisz goldenek. Jó de én nem úgy értem...

2010-12-23T12:32:00.000-08:00

Nem jön össze...

2010-12-19T04:40:00.000-08:00

Akartam csinálni egy videót a téli DD parádéra, de nem jön össte. Pedig Molly szépen megcsinálni mindent, direktbe is gyakoroltam vele az egészet...

Sajnos én olyan gyakorlatot találtam ki, ami eléggé térölelő tehát mozgok mindenfelé és ehhez mérten a kamerát valakinek kellene kezelnie. Nos hát senki nem volt hajlandó nekem segíteni, mondjuk megszoktam már, hogy fél napokat könyörögjek, hogy arra a pár percre valaki segítsen, de senki. Így hát mepróbáltam egyedül. Nos az egyik felvételen vagy a kutya hiánbyzik, vagy én, vagy csak félig vagyunk benne, vagy egyáltalán, aztán próbáltam újra felvenni, de akkor már ideges voltam egy cseppet és Molly egyáltalán nem akart semmit megcsinálni, így tehát lefújva az egész dolog. Sajnálom mert hát azért végre ez lett volna az amivel talán kicsi mutathattuk volna, hát azért mi is tudunk valamit. Igaz csak egy keveset, de legalább ez is valami lett volna.

Hát most már nem fogok...

Sanyarú sorsú kiskutya

2010-12-11T02:02:00.000-08:00

Olyan rossz dolga van neki. Sokkal jobb gazdát érdemelne :(. Mi csak kínozzuk, hát élet ez? Kérdem én, nem tudom miért nem szökött meg még eddig és keresett magának egy sokkal jobb otthont, ahol nem kell a kandalló előtt feküdnie, a meleg szobában. Ahol, nem kap potya falatokat, és nincs megsimogatva, meg tutujgatva minden egyes percben.

Ez nem kutya élet! :(

Én sem bírnám, Molly nem tudom miért érzi magát ilyen mostoha körülmények közt jól!

Szerelem száll a levegőben :)

2010-12-10T14:47:00.000-08:00

Nos nem épp, de mondhatni lett egy vőm, egy Gyula nevezetű. Ő is azok táborát bővíti akik szőkék és okosak, egyszóval, vagyis kettővel élve egy golden retriever. Becses neve Gyula, de mindenki csak Gyuszinak szólítsa, de hallgat arája nevére is. Miszerint kiabálom: "Molly, hozzám!". Nem egy Molly csapódik a térdemnek, hanem egy ifjoncka, kis vehemens állatka.

Egész kicsinek találkoztunk vele, a parkban, a gazdája szólított le minket, aminek most már nagyon örülök. A drága kiskutyám tud kivel flörtölni, dominázná, van ki felett anyáskodni, van kit leteremtenie. Pedig Molly sose kedvelte a kanokat, és Gyulát egyből elfogadta, rajta kívül egyedül Márli volt csak akivelvjól e meg volt. Mondhatni szerelem volt első látásra mindkettejük részéről, mert amit műveltek, amiket meg engedett eme kis jószágnak hát azt még a barátos labradorjával se csinálta sose. A legviccesebb a kettejükben, hogy az egyik perverzebb mint a másik. Molly nem egy gyakorlott eb az ilyenekben, mert nem nagyon hagyom neki, ha " a uralkodniakarokrajtad" perceit akarja élni. De Gyuszesznél hagyom, mivel a kiskrapeknak 4 hónaposan megmutatta milyen is az amikor egy fickó azt mondja: "Húúú magamévá tettem egy nőt!" Bár szegény Gyuszi kezdeti nehézségei akadtak, főleg az irányokkal, hogy melyik oldalról kezdjen neki, meg a méretek sem stimmeltek. Molly jóval nagyobb volt, míg Gyula akkor még kisebb. Így hát az ebem szeretet akart kapni, muszáj volt megalázkodni és hemperegve adta Gyula tudtára:" Igen bébi a tied vagyok, csakis a tied senki másé!"

Nos azóta fordult egy cseppet a kocka. Gyuszi mostanra már több mint 7 hónapos, a mérete épp kezd tökéletes lenni és Molly kezdi átvenni a házsártos feleség pozícióját, szinte papuccsá neveli a tisztelt Gyula Urat.

A legviccesebb ebben a megismerkedésben, hogy Gyuszi gazdáival is elég jóban lettem, pedig jó pár évvel felettem járnak, de nagyon kedves emberek és egészen sokat tudok rajtuk nevetni. Tehát én úgymond barátokat találtam, a kutyám meg egy udvarlót, így van ez jól.

Emlékkép...

2010-12-03T14:35:00.000-08:00

Kis összeállítás képekből az utóbbi pár hónapot vissza tekintve :) Majd szöveget is rakok hozzá amint lesz időm ( az egyetem lefáraszt agyalig, így már a szövegen nehezemre esik gondolkodni)

Havacska-havacska-havacska

2010-11-28T12:42:00.001-08:00

Végre megérkezett az idei tél (vagyis még hivatalosan ősz :) ) első hava. Harry Potter hetesen voltunk mikor is hazafele jövet már óriási pelyhekben hullott, mostanra pedig már minden hófehér és még mindig hulllik.

Végre-végre hózik-hózik!!!

Ez egy tavalyi kép, de most is kb. ekkorka hó van/volt. :) Idei havas képem még nincs és egy darabig nem is lesz :)

Még csak semmiség, de muszáj megmutatnom :)

2010-11-04T13:40:00.000-07:00

Ezt a videót ma fedeztem az egyik fórumon, ahová szoktam írogatni (szlovákiai) meg olvasni. Kíváncsiságból belelestem és elámultam, bámultam nagyon tetszik, nagyon bejön... egy ilyet én is elfogadnák az már biztos és íme a videó, egy kis border collie főszereplésében :) Avahi Mirus Lumen

KAAAATTTT!!!

És láám mégsem lészen itt a Véég...

2010-11-01T03:15:00.000-07:00

El sem hiszem, de megteszem. Újra elkezdek blogolni. Pedig nem állt szándékomban, semmiképp és úgy nem is hiányzott, meg időm se lett volt / nincs is.

De a minap véletlen idelestem, csak úgy kíváncsiságból, hogy milyen érzést is kelt bennem. Hát rögtön leszedtem a kinézetet és egy újat szerkesztettem. Kicsit talán őszieset, de nem is tudom. De a lényeg, a lényeg újra kedvet kaptam az íráshoz. De nem kell olyan nagyon sok frissre számítani, mert az időm korlátolt. Ugyanis szeptembertől már egyetemi hallgató vagyok, egy épp nem számomra alkalmas egyetemen, tehát elég sokat kell tanulnom, meg hát sokat utazok odavissza és aztán az állatkáim igényét is igyekszem kielégíteni.

Amint lesz egy kicsit több szabadidőm, igérem hozok egy teljes beszámolót, ami velünk történt a kihagyás alatt. Nem sok, elenyészően kevés, de azért akad msélni való :).

Tehát akkor a blogom újra aktív, remélem nem kergettem el senkit és remélhetőleg fogják páran olvasni, ha nem is hát nem baj. Majd csak az idővel újra kialakul.

Még végszóként, a falkánk megnőtt egy taggal. Egy fekete kiskandúr személyében, aki 2010. augusztus 27-én látta meg a világot. A becses neve Bandi(Ta), mert egy kis rosszcsont és hát egy kandúr-Bandi :D.

Elmélkedés

2010-08-31T15:05:00.000-07:00

Szántam-vetettem a dolgokat és végül odajutottam, hogy nem nekem való a blog írás, mostanában már egyáltalán nincs kedvem hozzá és teljesen feleslegesnek tartom, meg kaptam pár megjegyzést valakiktől ezzel kapcsolatban. Jó lesz majd visszaolvasni pár dolgot bizonyára, majd hosszú évek múlva ha még majd létezik ez itt mind.

Tehát nem szándékozom tovább így mond "kiteregetni" mások előtt az életünket, bár ez így kicsit furán hangzik. :)

Tudnék mindig mesélni, OOOH hogyne, hisz mindennap egy élmény a kutyámmal, a szüleimmel, a cicákkal, mindennel és mindenkivel, de miért kellene ezt ecsetelnem mások számára, aki akarja úgy is látja, másoknak meg csak okot ad egyes dolgok kivesézésére, és nekem erre nincs szükségem. Csupán megjegyzésként, senkire nem gondolok a rendszeres olvasók, vagy kutyások közül... magánjellegű dolog. Azt nem mondom, hogy nem fog hiányozni bizonyára fog, de hát ilyen az élet, mindig tovább kell lépni, újat keresni, azt kipróbálni, én valami újat fogok és ez mellett sok mindenre nem lesz időm.

Tehát félig könnyes és síró szemmel kijelentem, számomra egy új élet kezdődik holnap, minden szempontból emberileg, családilag, életbélileg és kutyabélileg és most már csak ennek szánok minden időt :).

TEHÁT BYE-BYE BLOGÍRÁS, BLOGSPOT, OLVASÓK és Minden és Mindenki más is :)

Aki ha esetleg úgy dönt szeretne valamit hallani rólunk: csiribb@citromail.hu címen elérhető vagyok.

Búcsúzunk és elszáguldunk új napok felé :)

A pillele.blogspot.com ezúttal BEZÁRULT.

Videók

2010-08-29T06:07:00.000-07:00

Az utóbbi hetekben tettem fel három videót berakom ide is őket, hátha megnézi innét is valaki :)

http://www.youtube.com/watch?v=XFnUyzPM1xc

Szünet

2010-08-18T08:08:00.000-07:00

Egyenlőre szüneteltetni fogom a blogot, mivel most
nem nagyon van kedvem sem és időm se ide írkodni, nincs is mit nagyon, csak az egyszerű hétköznapok telnek, a szokásos menetrenddel...
Meg most nagyon értelmét sem látom írni, tudom, hogy jópáran olvassák, ami nagyon jó érzés, meg is köszönöm :). De szerintem lehetséges ezt az egy blogot nélkülözni, vagy nem? :)

Bye-bye-bye :)

Táborozás

2010-08-04T03:33:00.000-07:00

Igaz már szombat este óta otthon vagyok. Valahogy nem volt kedvem ide írni, most se nagyon van, most kicsit olyan unalmas pillanataim vannak, olyan semmihez-nincs-kedvem időszak.

Kis beszámoló az én részemről :)

Mollyval részt vettünk a 2010-es agility táborban amelyet Szarvason rendeztek meg.

Július 24-én reggel fél négykor indultunk útnak és elég csúnya idő kapott el bennünket azért csak reggel háromnegyed 11-re értünk a táborba, bár míg magát a helyet megtaláltak eltelt vagy fél óra :).

Szuper volt, tetszett a tábor. Jó néhány embert megismerhettem élőben, akiről ez idáig csak neten tudtam meg valamit.

Bár jó pár napig elég szar idő volt, esett és minden csupa sár meg víz volt így sokszor volt, hogy elmaradoztak az edzések és szinte semmi program nem volt (bár szó ami szó én elég kevés dologban vettem részt). Végülis aztán Mollyval is beálltam hopszizni, megtanultunk kúszózni, zsákoskúszozni. Ezekbe eleinte be sem akart menni, még kajáért sem, meg úgy sem, hogy én bent feküdtem a kutyapisissáros kúszóban így a kicsi kúszóval kellett kezdeni, amibe aztán annyira beleszerelmesedett, hogy az folyton aztán az összes kúszóba bemászott, szombaton még beálltunk csak úgy hasracsapásból a kezdő versenybe, aminek persze kizárás lett a vége, mivel nem voltam pályabejáráson és a kevés akadályból még így is kihagytam egyet, de Molly nagyon ügyes és figyelt rám végig, bár kissé furán ugrált olyan négylábasan, de azt hiszem első és egyben utolsó agility-versenyünknek megteszi.

Sokat fürdött és nagyon kibírhatatlanul szófogadatlan volt Annyira be volt zsongva az emberektől és a sok kutyától, hogy mindenkihez oda akart menni hízelegni, játszani.. például a szobatársam Márli nevű goldenjére egésznap rá volt kattanva és folyton játszani akart, meg másik lány Vandájával is játszott volna. Ha lefektettem magam alá a széknél akkor már a másik percben az volt, hogy már a szomszéd szék alatt próbált a kutyákhoz odajutni. Volt egy kisebb összetűzése egy malinois-val, vagyis a mali odacsípett neki csak úgy minden nélkül, 2 napig félt tőlük utána már morgott meg ugatott a malikra, persze csak tisztes távolságból.

Nagyon ki volt fáradva minden este, még könyörögni sem kellett neki, hogy vacsizzon és elaludjon persze éjszaka néha elviselhetetlen volt, mert neki állt a szobatársaknak hízelegni meg a farkával csapkodni a faház falát. Szóval az éjszakák néha kegyetlenül teltek (látszik, hogy nem szoba kutya (: ).

Mindent egybevetve megérte elmenni pár szempontot letekintve, mint a hiányos programok, a szar idő és sok alvás :).

El-el messzi-messzi tájra...

2010-07-23T13:00:00.000-07:00

Holnap hajnali fél 4-kor felkeredünk a családdal és Mollyval és irány Szarvas.

Ahol is résztveszek életem első igazi aktív kutyás eseményén, még hozzá az agility-táboron. Bár Molly a dp-je miatt nem hopszizhat még gési kitűnő alkalom, hogy végre rendesen szocializálva legyen. 9 napig több kutyával együtt egy remek dolog lesz :).

Lesz sok ismerős, akiket nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetek :)

Mi Mollyval kissé kakukk tojások leszünk, több szempontból én a dagi gazdi a még egyenlőre dagi kutyussal, az egyetlen szlovákiai magyarok(vagyis másról nem tudok nagyon :D) és akik nem fognak agilityzni (bár én elméletet szívesen tanulok a jövőre való tekintettel).

Tehát bye-bye Emberek, hiányozni fog azért a blog meg egyéb más dolgok, főleg Joe macsek és a család, de egy kis külön kaland Mollyval nagyon király lesz :D:D:D:D.

Csobb-csobb...

2010-07-21T11:25:00.000-07:00

Csupa móka és kacagás...

2010-07-17T10:34:00.000-07:00

Kint jártunk ma kétszer is víznél, reggel csak egy gyors fél óra pancsizás, és délután pedig ki az erőmű alá a Dunához. Már teljesen lent van a víz, így a part teljesen bejárható volt :).

Szeretem, kissé olyan tengeri-fíling:

homokos part,

a vízben kavicsos,

és ha belemész a vízben, mindenféle élőlények mászkálnak el melletted, jelen esetben valami kis rákszerű élőlények amik kegyetlenül csíptek. Akárhányszor kimentem a partra, megjegyzem teljesen belesüllyedtem a kavics rengetegbe :D, folyton csüngött rajtam egy. De ez kibírható. Egyetlen egy szúnyog sem volt a közelben, királyság.

A víz nagyon király volt, kár, hogy nem szép tiszta, tán még úszni is mernék benne. Persze ez a tökéletes kis hely, sem lehet mentes az emberi "intelligenciától".

Ott volt egy család, az apa horgászott a felesége meg kislánya a parton szórakoztak, aztán odajöttek, hogy szabad-e a kutyust megsimogatni meg, hogy nem-e bánt.

Mondja a nőci most szeretnének kutyust venni, és nem-e tudok valami kedves fajtát, mondom itt van-e ni előttük a golden, hogy igen és nem lesznek kölykei kérdi a nőci, mondom nehezen a kutyus ugyanis ivartalanítva van... erre felkapja a a gyerekét és tovább állt, de előtte jól odavágta nekem, hogy micsoda szadisták vagyunk szegény kutya, blablabla. Én csak nevettem ő meg éljen bután és tudatlanul, nem érdekel. :)

A csúcspont Molly iszappakolása, nagyon büdi volt és a legjobb mikor jól megrázta magát és mi is csupa iszaposak lettünk :D.

Kár, hogy van kötelesség is, és nem csak szórakozás. Ezért másfél óra elteltével sajna haza kellett jönni, pedig még most is eltudnék ott ücsörögni. Hallgatni a Duna hullámzása, tücsök ciripelést, madárdalt, egyszerűen tökéletes. :)

(bocsi a vidi és képek minőségéért, de csak telefon volt nálam, azt nem féltem belevinni a vízbe )

A pancsi összeállítás :)

Szinte minden

2010-07-16T11:48:00.003-07:00

Szinte minden program el fog maradni, ami lett volna az elkövetkezendőben...

Csak egy kép lett a mai napról...

2010-07-15T14:45:00.001-07:00

Nincs mit mesélni, úszás, tombolás... és döglesztő meleg, szóval tipikus nyár :)

Running over the field...

2010-07-15T05:25:00.000-07:00

Ez a felvétel bő másfél hónapja készült, nem is tudom pontosan mikor, mindegy is. A lényeg a lényeg ekkor futott utoljára ilyen önfeledten méga dp jelek előtt

Már miért is ne :D

2010-07-15T02:18:00.000-07:00

Hát hogy telhetne el egy hét anélkül, hogy Mollicsnak semmi baja nincs, vagyis látszólagos :)

Tegnap valahol és valahogyan sikerült felszakítania a talppárnáját és pont a jobb lábán. Elkezdett sántítani megint rá sem lépet engem pedig az ideg is elkapott, hogy már megint, nem jó a gyóygszer megint nem stimmel valami, de aztán láttam, hogy nyalogatja a lábfejét megnéztem és láttam, hát szép kis rózsaszín folt a talppárnán.

Valószínű a tóparton valami idióta ott hagyhatott szilánkokat és beleléphetett, vagy a kövek vágták fel, mert amúgy hát elég száraz az idő és lehet amiatt, na mindegy is, most várni kell, hogy begyógyuljon, szerencsére nem nyalogatja így nincs gond :).

Szúnyogok

2010-07-13T13:17:00.000-07:00

Telefonos képek, csak gyorsan lőttem a szúnyog hadban, wáááh lehetetlen tőlük megmaradni, ha egy másodpercre megáll az ember ellepik mindenét és mindenhol ott vannak, víz parton, erdőben, nádasban, fűben, a házban :S

Diszplázia, avagy a reményvesztés...

2010-07-13T07:52:00.001-07:00

Molly kutyám 3 hete pontosan, hogy elkezdett sántítani, először azt hittem csak túl erőltettem a lábát (de a félsz bennem volt, hogy netán diszplázia). Kivártam 2-3 napot, hátha nem erőltetem akkor jobb lesz...

Nos nem lett, sőt rosszabb, már a másik lábát is fájdítani kezdte, látszott, hogy fáj neki. Irány volt a doki másnap. Hát szerinte csak izomgörcs lehetett a hideg víz miatt. De nem hagyott nyugodni a dolog, két hete pénteken elmentünk az állatklinikára egy orvoshoz, akinek elég jó híre van errefelé.

Hát jött a lesújtó megállapítás.. szerinte Mollynak csípőizületi diszpláziája van.

Ekkor összetört bennem minden, szinte az egész estét végisírtam, kétségbe voltam esve, hogy most hogyan tovább mi lesz Vele... Velem... Velünk.

Teljesen reményvesztett lettem, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán sok mindenkinek sikerült megnyugtatnia, hogy a ránézés, meg a tapogatás nem egyenrangú egy röntgennel, hát be is jelentkeztem a röngtenre, hogy biztosra mehessünk. Elkezdtem kutakodni mi lehetne még a dp-n kívül ezekkel a tünetekkel. Hát mit mondjak, sok mindent találtam, amik nagyon megijesztettek. Szerencse a szerencsétlenségben közbejött pár dolog, amiután úgy nézett ki a dolog, hogy még sem jutunk el a r˜öntgenre. Ekkor már úgy voltam, nem érdekel semmi. A kutyám akivel annyi mindent szerettem volna csinálni, és pont amikor már kezdtünk szépen összehangolódni, a kapcsolatunk kezdett fennállni, pont ekkor ezt történik.

Aztán a sántítás elmúlt, a remény pedig felvillant és kezdtem örülni, hogy téves riasztás volt minden csupán ami eddig történt. Reméltem tán, hogy vak lárma az egész.

A következő péntekig... Molly nem tudott lábra állni. És eddig volt bennem a határ. Elhatározás, muszáj a dokihoz eljutni. Szombat reggel 8-ra mentünk, a doki megcsinálta a röntgent, azt mondta a kiértékelést inkább az a saját orvosunkra bízni, elvégre ő hozzá fogom ezután is vinni, akkor ha valami van, inkább ő állítson szembe vele. Tehát nem szólt semmit. Egy nagy borítékot kaptam a kezembe egy rtg-felvétellel. Bele se mertem nézni. Az autóban töprengtem, aztán nem bírtam ki. Előhúztam a felvételt.. A fénnyel szembe.. és amit ott láttam szörnyű volt, kiborultam. Tudtam, nem kell innentől semmi jóra számítanom. A dokinál meg is kaptuk a nem hivatalos csípő dp ellenőrzést.

Molly csípője súlyosan diszpláziás.

Az eredménye: HD - C/D( jobb fele nagyon csúnyán megkopva)

Ekkortól kizárva az életünkből az agility, a frizbizést, amit a legjobban élveztünk mindketten és ami ráerősített a kapcsolatunkra.

Mondhatni azért elég nagy megkönnyebbülés volt tisztában lenni ezzel az eredménnyel, hogy tudhassam, nehogy még inkább tönkre tegyem őt. Molly átlépett a sportolni készülő házi kedvenc kategóriából, a házi kedvenc kategóriába, akivel már csak marad a napi séta és trükk tanulás és néha-néha egy kis futkosás, persze mértékkel. Fáj és vérzik a szívem, hogy pórázra kell fognom ha a séták alkalmával, mert mivel úszás után ( a mozgásszervi megbetegedéseknek ez nagyon jót tesz, leveszi a terhelést a csontokról és még így is lehet izmot építeni, ami úgy szint besegít a csontok kímélésében k˜könnyebb tartást biztosít) képes mint az örült száguldani, a magasan keresztbe dőlt ágakat átugrani és ez semmiképp sem jó. És nem lehet leállítani és a szemein látszik a bánat, de hát vigyáznom kell rá, ha már ilyen helyzetbe sodort minket a sors. Mondhatni ez egy fajta keresztként sújtott le. amit cipelni kell a vállunkon, de egyre inkább kezd könnyebbülni a súlya, és tán majd egyszer teljesen eltűnik.

Mollynak itt vagyunk mindannyian én és a családom és vigyázunk rá, amíg csak él, amíg csak létezik, mivel ő a mi kis kincsünk a nagy bunda és a szemtelenség mögött, akit mindenki szeret és aki bárkit levesz a lábáról, még a legnagyobb kutyaellenséget is. És akiben csupa jó lakozik és szeretet, amit nap mint nap megkapunk. A legkevesebb, hogy őrizzük ő,vigyázunk rá és boldog életet biztosítunk neki.

Dp

2010-07-10T04:01:00.001-07:00

Kutyás séta

2010-07-04T05:40:00.000-07:00

Részt vettünk mondhatni életünk igazi legelső kutyás sétáján, 3 emberek és hat kutya.
A kutyák

Stella a németjuhász és Poppy a berdie lány és testvére Palomina

ők egy gazdához tartoznak és Stellát követi a két berdie folyamatosan, olyanok akár a 3 muskétás, nagyon összetartóak :) Stella egy mentett kutyus és nagyon szép és okos :) Ladbamán és nagyon uralkodó :)

Aztán Happy és Gizmo ők is egy külön falkát képeznek :)

És végül az én Mollym :)

Aki először kissé tartózkodó volt a többiekkel szemben, de aztán szépen lassan szagolgatva és mindenhová bedugva az orrát bátorodott :)

Nem tudom...

2010-06-26T06:01:00.000-07:00

Nem tudom mikor lesz új fénykép :/ mivel sajnos a minap törpént egy kis baleset vele, bele esett a vízbe, eddig nem mertem bekapcsolni, inkább szétszedtem és hagyom száradni, aztán majd pár nap múlva megpróbálom bekapcsolni, ha nem lesz jó szerelőhöz nem viszem, annak az árából vehetnék egy ugyanilyet, de reméljem a legjobbakat, hogy rendbe lesz a gépecske, kezdtem mostanában egészen megszeretni a képeket amiket csinált ( de csak addig amig egy tükörrefis gép képeit nem látom, akkor inkább elbújtatnám az enyéim :)).

Frizbi, játék a kertben...

2010-06-21T07:02:00.000-07:00

Úszik,úszik...

2010-06-20T12:29:00.000-07:00

Egy videó még szombatról, csak most volt időm összeszerkeszteni :)

Fáradhatatlan éjszaka :D

2010-06-20T04:20:00.000-07:00

Nem tudtam aludni az éjjel ezért hajnali kettőkor kimentem az udvarra és mivel Móka is fent volt és jött oda hozzám ezért befutottam a házba és gyorsan felöltöztem.

Kimentünk sétálni hajnali két órakor és hááát nem épp volt egy unalmas séta. Vagy három-négy részeg fazonnal találkoztunk, mindegyik nagyszájúskodott meg hőbörögtek, de nem nagyon hatott meg, találkoztam már nem egyszer ezekkel. Csak a vicc kedvéért mondom Mollynak "Csípd meg, gyerünk kapd el! " ( van egy kéztartásom amire Molly elkezd vicsorogni felhúzza az orrát és mutogatja a fogait, de ez amúgy neki csak játék, amikor játszunk mindig ezt csinálom vele, de csak nekem csinálja :) ). Na eztán már nem volt olyan nagy a szájuk a tagoknak.

Sikeresen megúsztam a patakban, tehát csurom víz lettem az éjjel is és nem csak napközben.

Majdnem elvágott egy autó, amikor futottunk át az úton és az meg a kanyarból jött. Ráadásként az autóban ült az unokatesóm is, micsoda szégyen volt xD.

Úgy négy óra, öt óra közt értünk haza és reggel hétkor már keltem ment mentünk ebbel kutyasuliba játszani, Motyó és én is egy helyben elaludtunk. :D

Valami képek is vannak, de setétben nem sokat ért a gép :P

Egy gyökér :D

Amikor az ész elvész ...

2010-06-19T09:24:00.000-07:00

Na ezen a képen ami van víz (belvíz amúgy) 2 nap alatt esett, csak egy kisebb tócsa volt itt pár napja, akkor még az úton átlehetett menni, most meg ilyen nagy lett. Kisebb tavacska :P. Amiben én végig gázoltam visszafele. A közepén majdnem hogy derékig ért a víz, már csak a szélétől 2-3 méterre a térdemnél volt a víz. Félelmetes mit tud 2 nap esőzés okozni. Hát látszik a természet nagy Úr és kiszámíthatatlan. Mondjuk itt nálunk elég hamar megreked a víz mert a talajvíz egyes helyeken akár már 5-6 méterre is megtalálható a felszín alatt. Bicajjal mentünk ki az ebbel, mivel gondoltam kicsit átfuttatom őt, meg a sáron úton nem akartam végig caflatni a végén már mindegy volt :p. Kiértünk a leshez, onnét a búzatáblán keresztül szoktunk átmenni a traktor útján, na már most ott a fentebb belinkelt kép fogadott három helyen ( a képen látható a legnagyobb tavacska), mondom kerüljük meg kicsit többet tolom majd a bicajt-mert felszállni lehetetlen volt, elsüppedt - mentünk hát, egyszer csak nem bírtam megmozdítani a bicajt. A kerekek és a sárhányó közé beragadt egy csomó sár így cipelhettem a kezemben az amúgy se könnyű bicajt, immár jó pár kiló sárral együtt. Visszafele már nem izgatott, fogtam magam és átcaflattam rajta, sokkal könnyebb volt rajta keresztül menni és még a bicajt is átmosta. Molly-t nem mondom, ő amúgyis gázolt benne odafele is, szereti a vizet, van köze a retrieverekhez :D.

Aztán a kiérés után jött a szokásos Motyó megbolondul, hozza a botot és már a vízben is :D. :Szorgosan mindent apportírozott a ki a vízből amit az áramlat vitt magával: nádat, műanyag üveget, ágakat, hínárt, még majdnem hattyút is. Ha az oda nem kapott volna neki, direkt is nem hívtam el onnét, tudtam, hogy a hattyú nem tudja annyira bántani, és legalább megtanulja, hogy nem mindent vadászunk le, ami él és mozog és még hápog is xD. Amint megtörtén a találkozás iszkiri ki a vízből ís mögém bújt és nézett fel rám nagy kérlelő szemekkel: Gazdi vééédjél meg a csúnya fehér nagymadártól! Léééécccciii!!! :D

Íme a tettes hattyú :)

És az apportmán kutyám, aki Greenpeace aktivista is lehetne, mert tisztította a vizet, a parton és fent is ami szemét a szájába vette és futott.
Egyszóval amit a pofa elbírt az minden belekerült, a még a pulcsimat is majdnem lelopta a derekamról a szemtelen Mollyka. Mivel mostmár tényleg valóban úszik és tényleg valóban mindent visszahoz nem kételkedem a retriever vérben soha többé :).

Meg még sok mindent csinált búzában, kukoricában futott, szépen nézett, rám ült, első hívásra visszafutott. Nagyon jó kis séta volt, én nagyon élveztem :) És szerintem Motyóka :D.

És a egy jelszó: Balra néz (és akkor balra is néz :D)

Betyár a vizsla :)

2010-06-17T23:42:00.000-07:00

Agility-gyakorlás 2.- Tippek Szossz.-től

2010-06-17T13:46:00.000-07:00

Íme a vidi:

Szossz, azaz Odin (Active Magic Sheperd) border gazdi ellátott tanácsokkal az előző videón látottak alapján. Ők ketten nagyon szuper páros, nagyon ügyesek, agilityt is tanultak és amit eddig láttam nagyon ígéretes párost mutat be, akik előtt nagy jövő áll.
Ezért is örültem mikor Szossz tanácsokat adott nekem. És rögtön hozzáálltam betartani őket és lám valóban igaza lett azzal amit írt.
Tanácsként kaptam, hogy mivel minden akadállyal külön-külön foglalkozzunk, és minden egyes teljesíttetés után nagy örömködés, óriási dícséret, nagy játék. Hadd lássa az eb, most valami igen nagyon jól csinált. A szlalomnál ez főleg a gyorsaságot segíti elő, és tényleg így lett. Már a gyaki végén látható volt a változás.
Az ugró akadályokkal egyszerűbb formációkat használjak, a lényeg legyen élvezze az ugrálást, játék legyen neki. És azzal, hogy bonyolult kombinációkat használok, csak lassítom, az még amúgy se gyors kutyámat és a kedvét is eltudom venni vele. Minél egyszerűbben kezdeni.
És a legfontosabb tanácsa, akkor abbahagyni az edzést, gyakorlást amikor a legjobban élvezi és nagyon-nagyon megdícsérni :) Így pozitív élmény marad benne utána, és egy nagy játéknak fogja fel az egészet.
Mondjuk Mókával nincsenek különösebb terveim az agility terén, talán egy-két versenyt kipróbálnék, de mindenképp csak energia levezetésképp és játékként űzzük ezt a remek sportot, az akadályok is gyarapodnak, de még addig nem szedem elő őket, amíg az ugrók és a szlalom nem mennek úgy, hogy nekem az megfeleljen. Nem akarok feleslegesen terhelni az ebedlit :)

És utólag NAGYON-NAGY KÖSZÖNET SZOSSZ. nagyon hálás vagyok :)

Just 4 fun :D

2010-06-13T03:03:00.001-07:00

Szép idő, gyönyörű idő :).... de rohadt meleg -.-

2010-06-11T11:53:00.000-07:00

Hát vártam már a jó időket meg a szép időt meg mindent, na de ennyire nem gondoltam volna. Minden percben vetkőznék, pedig néha már nincs is mit :P

Molly is egész nap csak alszik, meg alszik, meg alszik, meg pihen és alszik. Behozom a házba akkor a strandlabdával játszunk. Dobálom neki ő meg vissza böki a levegőben az orrával. Nagyon mókás, esténként szúnyoginvázió mindenhol ezért agi hátul, tehát futkosás ezerrel. Élvezzük a nyarat nagyon jó kedvem van :D

Ma pancsoltunk ismét a patakban, meg a falut róttuk. Póráz nélkül mentünk az egész falun és az ebem olyan szépen jött mellettem. Ha megálltam ő is megállt és nézett rám és várta mit mondok. Olyan okos volt. Szeretem, imádom egyre és egyre jobban :). Olyannyira figyel rám, néha már sok is a figyelem úgy érzem, de nem nem tudok vele betelni, még néha zavaró is egy kicsit, hogy folyton megy a puszi-pacsi. Majd leszoktattom róla, hogy csak akkor van simi meg pacsi-puszi amikor én hívom őt, egyenlőre élvezem :).

Kimentünk a búzatáblákra is egy kicsit fényképezni, meg találkoztunk Betyárral a kan magyar vizslával. De róla majd holnap beszámolok :)

Egy kis malackodás :D

2010-06-10T10:46:00.000-07:00

Kint voltunk a megáradt Dunánál, ami már kissé azért le van apadva, de még így is elég magas, tehát a part teljesen el van tűnve. Találtunk egy részt, ahol a vissza húzodott víz helyén egy óriási sártenger van. Hát drága ebemnek mi volt az első... NA MI!?

Hát persze rohanás bele és jól meghemperegni, levettem a cipőm, utána mentem, hát.. izé jó seggre vágódtam a kutya meg rámugrott. Tiszta mocskosak lettünk, aztán meg a jéghideg Dunába próbáltunk lemosakodni, ne kelljen sárosan beülni az autóba. De Molly az istenért sem akart úszni... Nem tudom miért hiába dobtam a botot, bátorítottam... semmi csak meredt maga előt, kínban, látszoot, hogy úszna a botért, de valamiért becsinált. Egyszerűen nem tudom mi lelte. mostanában csak a patakban is a víz szélén addig megy bele míg leér a lába, tovább nem :S.

Fogalmam sincs mi lelte, nem löktem bele vízbe, vagy valami hasonló. Egyszerűen tanácstalan vagyok, vagy lehet ez most valami újabb hóbortja amit idővel megun. Na majd kiderül :P.

Happy To You !

2010-06-08T00:13:00.000-07:00

Két évforduló is ünnepelendő ma :)

Joe cicám pont egy éve költözött hozzánk picurka kiscicaként, eleinte nem volt nagy lelkesedéssel irántunk, de néhány nap és falat után, olyanná volt mint egy kezes bárány :D Sajnos a szülinapját nem tudom mikor volt pontosan, de itt kívánok neki még :

SOK BOLDOG CICA ÉVET és SOK EGERET!

A másik pedig Molly kutyám, aki immáron 1 éves lett. Egy éve született ugyanezen a napon ezért, bearanyozhassa az életem. Mióta velem van (még nem egész egy éve) azóta teljesen megfordult a világ körülöttem. Szeretem, imádom és nincs is nála jobb számomra ezen a világon :).

SOK BOLDOG KUTYA ÉVET NEKED! Remélem sokáig velem maradsz :)

És egy videó Mollyról :)

2010-06-02T06:28:00.000-07:00

Juhujjj, de kifáradtam 2 órája yorkietenyésztőket hívogattam, beszélgettem velük meg magyaráztam a barátnőmnek miért is fontos a TK, nagyon hatásos voltam, komolyan mondom csak úgy itta a szavaim.

Az előbb ment el, két találkát szerveztem neki tenyésztőkhöz, akik tényleg a normál kategóriába tartoznak és a csaj most már szentül meg van győzve, hogy a TK-s kutya nem a sznobság miatt létezik, hanem mert bizonyítékot nyújt arról, hogy a kutyája fajtatiszta és az egészségi állapota ellenörzött a szülők eredményei alapján. Nagyon remélem ezuttál tényleg hatásos voltam és nem lesz az mint legutóbb :S

A lány aki törzskönyves bichont akart, egy szaporított bordert kapott, akit 5 és fél hetesen hozott el az apja, szerencsére a kutya eddig makk egészséges, de én nagyon szarul érzem magam, mett felesleges volt a szájkoptatás :S

.. mert egy kis szórakozást mindenki megérdemel

2010-06-01T09:11:00.000-07:00

Szakad az eső napok óta, Mollyval bent punnyadunk ő is unatkozik, meg én is. Már elég bizarr dolgokat művelünk. Ezért hát nem érdekelt, fogtam magam és az ebet és szakadó esőbe kimentünk :P

Igen, igen, igen...

2010-05-30T12:28:00.001-07:00

ééééésssss igen, igen, IGGGEEEEEN :D:D:D:D:D

Már csak ez oldódhatna meg:

Újra itt :D:D:D

2010-05-27T11:33:00.000-07:00

Újra itt vagyok... vagyunk :)

Mollyt ma hazahoztuk, mondjuk már megint kinyalta, harapdálta a combja felett a szőrt, mert megint gombás fertőzése van, már harmadszor amióta nálunk van és fogalmam sincs mitől. Lehet a víztől, ahol fürödni szokott. Lehet, hogy vigye el kivizsgáltatni a vizet, esetleges kórokozókra. Mindegy, a dokinál már voltunk, hoztunk rá egy vízben oldodó tinktúrát. Remélem pár napon belül elmúlik, de már megint hiányzik a szőre az oldalán, és olyan csúnya neki, nem igaz.

A lábát is megmutattuk a dokinak, és szerinte nagyon szépen gyógyult neki, kaptam is egy kenőcsöt, amivel borogassam majd neki, mivel a vérömleny nem lett még nagyon szép, azt mondta még egy 3-4 hétig ne eröltessünk semmilyen nagyobb mozgást. Aztán szép lassan lehet már kezdenünk újra ilyeneket mint a frizbizés, agility persze mértékkel :) És már levelet is írtam a dunaszerdahelyi agility-klub elnökének, hogy állnak az edzésekkel, de sajnos nincs saját pályájuk, azért egy barát klubhoz járnak és felajánlotta, hogy ha tényleg komolyan gondolom akkor szóljak és szívesen magukkal vísznek. :)
Azon gondolkozom, hogy vajon nem-e lenne, hülyeség egy itteni újságban megjelentetni egy cikket az agility-ről, meg a dunaszerdahelyi klubról és a helyzetükről, mivel ők az egyetlen klub itt a Csallóközben és elég sok itt a magyar és ha egy magyar újságban megjelenik erről cikk, esetleg eltudom képzelni, hogy sokan még csatlakoznának esetleg segítenének is :) Mindenesetre ez csak egy ötlet egyelőre, majd még megkérdem az edzőt mit gondol és ha rábólint lehet meg is csinálom :)

Na másik újdonság apukám neki állt az agi akadályok gyártásának :D Jelenleg 4 ugró akadály van már :D

....

2010-05-21T02:19:00.001-07:00

Molly "nyaral" nagymamámnál, én megőrülök a hiányától és idegösszeroppanást kapok :/

Csak... mert tetszik

2010-05-17T13:48:00.000-07:00

Aki tetszik, aki nagyon bejön és akit ha magát nem is, de egy kölykét bepottyanthatnának az udvarunkban, nem utasítanám vissza az szent :)

Bárki mondhat bármit, nekem ő a border, akibe beleszerettem nagyon, de nagyon... *csepp-csepp*

A neve Littlethorn Saxo "Nexee"

Egy kevés...

2010-05-17T03:46:00.000-07:00

Lehetséges, hogy feltudom majd kutatni kitől és honnét származik a kutyám, kik az ősei. A apánk TK neve mindenesetre megvan :), a mamink sajna nem TK-s, szóval vele kapcsolatban nem lesz semmi. A papi neve is onnét van meg, hogy az egyik idősebb tesó gazdija még anno mikor elhozta a kutyát, megtudakolta a papa kilétét és mivel a "tenyésztőnknek" csak két szem goldija van, ezért a mi papink is ő lesz. Már csak neki kell állnom kutakodni, de ezzel még várok. Mindenesetre kíváncsi vagyok, ki mindenki :)

Búcsúzóul egy kis zene :)

Gyógyulgatás.... meg betegeskedés

2010-05-16T09:29:00.000-07:00

Na nekem lement a ballagás és a szerenád is... hát mit ne mondjak :) Fergeteges volt, széténekeltem a torkom elég szépen, alig bírtam beszélni már estére, utána még a tanároknak is énekelni. Eléggé kivitte belőlem a szuflát. Ráadásképp még összeszedtem egy jó kis légcsőgyulladást is+ fejfájás és fülfájás meghintve egy kis náthával, mert anélkül nem az igazi.

A munkában is szétszednek, nem is szeretem nagyon, de hát más választásom eddig nagyon nincs.

Molly lába szépen javul. Fokozatosan kezdtem el neki terhelni, arra is figyelek, hogy most a mozgásához képest ne kapjon olyan energiadús tápot, és legfőképp nem sokat. Nem is látni rajta, hogy hízott volna vagy valami. Már kimerem vinni a hátsó kertbe olyan fél órácskákra, mivel látom már nem biceg, nem sántít és azért meri használni. Persze látszik, hogy a sérült lábbal óvatosabban bánik.

Szegényem futna már,melyik nap is mikor kiengedtem a házból, hogy elvégezze a kisebb-nagyobb dolgát a frizbivel a szájában jött az ajtóhoz és hiába hívtam nem jött be, csak ült kérlelő szemekkel a teraszon és engem pedig majdnem elkapott a sírás, szegénykémnek nagyon hiányzik a játék. Gondolkodtam rajta, hogy elhozom hozzánk valamilyek játszópajtást. De inkább letettem róla, mert tudom mi lenne annak a vége....

bunyó.... BuNYó...BUNYÓÓÓÓ...

Az pedig rontana a lába helyzeten, amit ugyebár nem akarok. A kisciccekkel engedem játszani. Nagyon szereti őket és a macsok teljesen kutyakompatibilisek, csak nehogy aztán ha gazdinál csavargósra veszik az irányt egy kutya által járjának pórul. Bár lehet van nekik azért ennyi eszük. A faházba már gond nélkül bemásznak maguktól is. A famászsát is kipróbálta a drága Mimóza, persze aztán hangos nyervogás közepette nekem kellett "megmentenem". Féregtelenítve lettek és persze be is lettek oltva. És mindhárman kaptak egy-egy csengettyűs nyakörvet. Nagyon viccesen néznek ki bennük :D. Ez csak úgy szórakozásképp lett rájuk rakva, mivel játszanak, próbálják magukról és a tesókról leszedni. Vadásznak egymásra és a mami farkára. Egy egérésző dinasztia újabb nemzetsége van kialakulóban :).

Mostanában nagyon rossz az idő errefelé. Ennek is tudható be a lebetegedésem. Május közepe van és fűteni kell? :O Hát ez sem normális.
Majd valamikor megint jelentkezem, de nem nagyon van időm. Már csak egy hét és szóbeli érettségi, addig már biztosan nem jelentkezem. :)

Képek

2010-05-08T12:58:00.000-07:00

Kényszerpihenő

2010-05-02T07:59:00.000-07:00

Pihenőre fogjuk a dolgokat a kutyussal, mivel nem futkározhat csak úgy, nem erőltetheti meg magát. jobban mondva a lábát.

Néhány hét szünet következik be, tehát ide majd maximum a cicákról fogok képeket hozni és néhány beszámolót az állapot javulással kapcsolatban.

Másrészt nyárra nagy szabású terveim vannak, amiből párral nem tudom mi lesz, mert nem tudok pontosat róla még, és hát nem tudom hová nyomorítom be.

Tehát ne számítsatok sok frissítésre blog ügyben az elkövetkezendő hónapokban, mivel időm sincs amúgy, mert dolgozom, tanulok és még egyenlőre a suli padba is be kell ülni, meg aztán az érettségi és a felvételi.

Azon felül nem hiszem, hogy hiányozni pár emberen kívül a frissítés :P

Viszlát nem tudom mikor !!!:)

:)

2010-04-28T12:53:00.000-07:00

Csak képek és semmi más :)

Szlalom tréning

2010-04-25T12:05:00.000-07:00

Van egykét videó amit még majd megcsinálok ha lesz kedvem, időm és hangulatom.

Ezeket a hét folyamán vettem fel, nem csúcs dolog. De hát mivel csak most kezdtük el tanulni "rendesen", majd lesz normális szlalom is, de egyenlőre ez is megteszi, nem várok tőle csodát. Szerintem szépen lassacskán ráfog jönni a csínyja-bínyjára a dolognak :)

Az ifjoncok

2010-04-24T12:29:00.000-07:00

Nem épp a legjobb napszakban fényképeztem őket... de mivel csak ekkor volt időm, ezért nekem jók ezek is :).

Ma neki álltam kifutót csinálni nekik, ugyanis szerettem volna ha napközben kint vannak a kertben, és ahhoz kellett egy elkerített rész.

Miután megcsináltam ki is vittem őket, a lakásukat is vittem, egy bélelt doboz, amiben nagyon szeretnek aludni :).

A mami nagyon ideges volt, amiért a kiscicceket kiraktam, sírt utánuk, hogy vigyem vissza. Persze egy óra se telt el, akkor már ő is ott mászkált a kifutóban, a kicsiknek nagyon tetszett, hogy a fűben mászkálhattak :).

Sajnos a cicamaminak elapadt a teje, ezért most már teljesen csak mi tudjuk őket etetni. Nagyon kétségbe voltam esve ez miatt, mert nem tudtam mit kell, hogyan. De szerencsére, akadtak olyanok akik tudtak tanácsot adni, mivel is etethetném őket. Igaz nehezen megy nekik még, de pár nap alatt csak rájönnek, hogyan is kell a pépes husit megrágni. Áztatott tápot eddig is próbáltam nekik adni, de azt csak nyalogatták, mivel a fogacskáik már kint vannak, ezért harapni már tudnak (pici fognyomok az ujjaimon :P). A kiskan előszeretettel végzi el a kezemben a dolgát, ezek a férfiak.

A csapat:

A legvirgoncabb, a kedvencem, az imádatom "tárgya", legkíváncsibb és legjátékosabb. Nagyon tud harapni, a fogai neki voltak kint legelőbb, és ő a legkisebb, egyébként a lányka. Folyton a többiek farkincájára pályázik.

A második kislány, akit Mimózának neveznék ha itt maradni, mivel ő olyan anyuci pici lánya-típus, egyfolytában a nyakában lóg, ha megfogom akkor folyton nyivákol, hogy tegyem le, szóval egy kis nebántsdvirág.

És a harmadik, az egy szem kisrác, aki nagy jellemű kandúr lesz ha felnő, nagyon céltudatos, és amikor a hátára fordulva próbálja elkapni a levegőben a számunkra láthatatlan szörnyeket nagyon aranyos, verekedősnek is elmenne. :D

Beígért dolgok

2010-04-22T11:11:00.000-07:00

BoVa kérte, hogy esetleg nem-e tudnék neki standard képeket csinálni Mollyról.

Hát mit is mondjak, próbálkoztam, próbálkoztam, nem épp túl sikeresen, azt hiszem nem is fog nekünk menni ez a standard beállítás dolog, mivel egyedül fényképezni, meg még a kutyát is beállítva tartani eléggé nehézkes ügy, így mindig valami elromlik.

Vagy a hátsó lábak állnak össze-vissza, vagy a fejét megemeli bár, de elfordítja (legtöbbszöri eset), a farkát nem tudom rendesen megfogni mert kissé hülyén áll, na de nem tudom másként, vagy valamikor talán :)

Mindegy..
BoVa remélem ez is megfelel valamennyire.

Na az utóbbi a Dunánál készült, ez egy véletlen beállás, bár messzemenőleg (nagyon-nagyon) nem jóu, de jó az :D

Meg egy-két dunai kép a mai napról:

Szünet

2010-04-14T05:36:00.001-07:00

Most egy két dolog összejött, főleg tanulás téren, így ide nem lesz idő írni, másik meg a laptopom is tönkre ment és ezen a gépen nagy a forgalom, szóval csak felnézni lesz időm.

Egy kis ismétlés és új dolgok próbálgatása

2010-04-12T02:14:00.000-07:00

Ugyanakkor készült videó mint a frizbis, csak nem akartam egyszerre felrakni :)

Drágam kutyám ezen a videón nem épp a motivált oldalát mutatja, általában mindig akkor lassul be, ha kamerázok, valahogy a fényképező rossz hatással van rá :D.

Lehet suttyomban kéne kamerázni, megkérni valakit rá? Meglehet :)

Minden esetre itt van néhány trükk, a régiek és az újak közül egy kettő, nem sok én tudom. De még mindig azon az elven vagyok: "LASSAN, DE BIZTOSAN!". Nem szeretek elsietni bizonyos helyzeteket, meg hát Molly kutyám is szívesen tanul meg minden, de nem egyértelmű számára sokszor mit is akar a gazdi, tehát ezen is javítani fog majd kellenem. A szemkontaktus gyakorlatozás közben úgy gondolom elég szépen megy, ahhoz képest, hogy 3-4 hete kezdtem komolyabban belé oltani. Meglepő módon ami a legkönnyebb megy neki most az a tolatás, secc perc alatt rájött mivan, pedig ellentétes mozgás, amit nem csinálnak maguktól olyan gyakran, mint a futás. Jó mondjuk bent a házban Molly tolat eleget, a reggeli rituálé közben, lehet ez rásegített a dologra.:)

Frizbizés... próbálkozás

2010-04-10T13:03:00.000-07:00

Már vagy másfél hónapja, hogy a frizbit elő se vettem...
Hát mit mondjak...

Meglátszik :D.
Nembaj idővel vissza szokunk hozzá, az akarat mindkettőnk részéről megvan, nekem a dobást kell gyakorolnom, Mollynak a harapást és az elkapást.

Itt egy videó a "szánalmas" próbálkozásról:

Csak úgy...

2010-04-09T11:05:00.000-07:00

Unalom volt ma köbön, mivel ma otthon maradtam, nem mentem suliba mert Mollyval itthon maradtam felügyelet gyanánt. Úgy volt, hogy ma megyünk varrat szedésre, de mivel eléggé begyulladt neki a doki nem szedte ki a varratot, de adott kenőcsöt, hogy hétvégén kenjem neki és majd hétfőn vigyem vissza. Pedig nem is nyalogatta, mert figyelve van a nap 24 órájában ( na jó éjjel nem, de akkor meg alszik az tutira biztos.). Szóval a hétvégén lefújva ismét az agility, maximum csak elmegyünk a bemutatóra és nézelődünk, szocializációnak mindenképp jó lesz.

A dokin kívül sehol nem voltunk, csak otthon és kopasztottam a kutyát, hát kín szenvedés vele, mert nem bír a fenekén maradni, a szoknyájánál meg a farkánál utálja ha fésülöm pedig ott van a legtöbb szőr. Meg persze ő kegyelme nem tud fél percig úgy ülni, hogy nincs simogatva, bököd a fejével, ha meg a fésűt meglátja akkor, nyúlcipő fel és uzsgyi a gazdi elől.

Fényképeztem is egy keveset, mert ma végre már nem volt sáros az udvar, így lehetett elég könnyen hasalni, meg mindenféle pózt felvenni. Most igen rákaptam a dologra, de lehet csak az unalom miatt.

Úgy látszik kezdek végre révbe érni a dolgokkal a másik négylábút illetően. Meg van honnét szeretnék, és ha csak pár éven belül is sikerül, de megfogja nekem érni. Már csak a végleges leegyezés és információ csere szükséges hozzá... jah és persze pénz-pénz-pénz. :) (de az manapság mihez nem kell)

Néhány kép a mai napról:

Egy kis séta a Duna parton

2010-04-09T09:08:00.000-07:00

Oson-oson-oson....

Ás-ás-ás...

Igaz ez még kedden történt, de azóta nem volt időm frissíteni a blogot.

Na szóval, mivel már elegem volt, hogy a faluban normálisan nem lehet sétálni a varrott hasú Mollyval, ezért fogtam öcsém, és a malackám és kiautóztunk a Duna-partra a Hullám csárdához. Már lemenőben volt a nap és nagyon széppé tette az egész környéket, főleg ahogy a víz tükrözte a nap sugarait, aztán a rűgyező fák, a csipogó madarak...

Nagyon szeretem ezt az időt, a legeslegjobb. Bár igaz kissé erős szél volt, amikor nyílt terepen mentünk keresztül, de szerencsére van egy fás rész is, ami felfogja elég jól a szelet, így nem fújta ki a szemeim.

Nagyon jót szórakoztunk, Molly majd egy hete nem volt már az udvaron kívül és széttombolta magát, persze csak a megengedett keretek közt :).

Volt ürgelyuk ásás, madár kergetés (ami az égen repül, ez Molly legújabb hobbija), póráz rángatás, fényképezés, és bohóckodás minden fokon.

Két érdekes rajz, amit kint találtunk:

Egyszóval egy nagyon jó kis sétáva alakult az egész.

Kiborulás

2010-04-04T11:14:00.000-07:00

Az elmúlt két hét nagyon jól telt el, mivel kezdtnk helyre rázódni Molly... ez az ivartalanítás bár szükséges volt, de a fenébe kívánom jelen pillanatban, mondhatni rosszabb idegi állapotban vagyok mint a tüzelésnél, akkor leginkább az alvatlanság hozta ki belőlem...

De most nem biztos, hogy kibírom épp ésszel... A kutyám mondhatni látszik, hogy haragszik rám amiatt, hogy csak úgy ott hagytam a dokinál. Ha megsimogatom akkor nem olyan mint szokott, hogy nyomja a buksiját, csak a család többi tagjának csinálja. Enni abszolút nem akar, holott pedig látszik, hogy éhes... de hiába rakom ki elé a tápot nem eszi meg... főzni meg nem tudok mindig. Elég reménytelen a dolog. Aztán futna, ugrálna, hemperegne, labdázna, vakarná-nyalná a sebét de mindenre "NEM meg NE" az én részemről így duplán rossz vagyok most a szemében.

Most kimondhatom, kétségbe vagyok esve... a sírás kerülget már komolyan, és kevés hiányzik, hogy valami olyat tegyek amit biztosan megbánnák.